Ivan Wernisch versei

Részletek

Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Az utolsó nap

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött,

reggel felé trombitaszóra ébredtünk

Kaptam a hátizsákom, puskám,

és kitántorogtam a ködbe

A templom még világított. A dinamó működött

A szanitécek hordágyakkal futkostak

A sebesülteket bevitték, a halottakat ki,

és ott hagyták őket a sírok között

Az egyik bástyás, tornyos családi kriptában

telefon csörgött

Illatozott a cikória

Kettős sorba rendeződj, pihenj,

vársz, nemsokára itt a marsall-főherceg,

és beszélni fog hozzátok

A köd oszladozott, lehúzódott a talaj közelébe,

elfojtotta a kiabálást és a jajszót

A városból megérkezett egy motorkocsi,

üres koporsókat hozott

Aztán föltűnt egy dragonyos – kapitány a törzstől,

egyike azoknak, akik Szamarában olyan nyugodtan

ültek a babérjaikon –,

a csuklójáról kutyakorbács csüngött –,

föl se emelkedett a nyeregből,

csak felolvasta a parancsot

A Fenséges úr elfoglalt, elnézéseteket kéri,

és elismerését fejezi ki a tegnapi napért, még sok hasonlót

kívánva

Előre, bátor vadászok!

Föltekerte a papírt, visszadugta a ruhaujjába, szalutált,

megcsapta a lova hátsóját,

átugratott a bedőlt falon,

a nap kisütött, és a mezőkké

szelídített tenger csillogni kezdett

A nyárfákon túl és túl a Biesbosch, Svalove, Moerdijk

felé vivő úton

házak feketélltek,

fent a gáton egy szélmalom kereke forgott

A Volhov menti erdők, tél

Tornyuk a harckocsikhoz fagyott,

a géppuskák lőképtelenné váltak,

a robbanószerek csak sziszegni tudtak,

a puskát a kabát alatt kellett hordani,

de a tetvek, a tetvek úgy zabáltak, mint bármikor –

a szerelemre gondoltam, hogy ne gondoljak a halálra,

a halálra gondoltam, hogy ne gondoljak a szerelemre –

levelem érkezett Brüsszelből, amit még

júniusban adtak fel

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm?

Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány.

Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester.

Az udvaron, találgatta egy másik.

Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester.

A bal lábán!

Hol a cipőm?

A holdbéli ember hatalmában, találgatta egy következő tanítvány.

Hol a cipőm!, kiáltotta Kadó mester, és tenyerével a kisasztalra csapott.

Az ön cipőjét most, mester, a Zöld szél földjének nyolc templomában tisztelik, vélte valaki.

Hol a cipőm!, kiáltotta Kadó mester, és öklével a kisasztalra vágott.

Az ön csodálatos cipője benne foglaltatik Ti mester tanításaiban, mester.

Hol a cipőm!, kiáltotta Kadó mester, és a botja után kapott.

És akkor egy tanítvány, alighanem az, akinek a helye a legközelebb esett az ajtóhoz, kiszaladt, behozta a cipőt, letérdelt a mester előtt, meghajolt a földig, megcsókolta a mester jobb lábát, és...

Itt a cipőm!, kiáltotta el magát Kadó mester, és jót húzott a bottal a tanítvány hátára.

Yün-men így szólt a szerzetesekhez

Yün-men így szólt a szerzetesekhez: Kérdezzétek meg tőlem, milyen az igazi igazság.

És az egyik szerzetes megkérdezte: Milyen az igazi igazság?

Yün-men így felelt: Mint a bot, amibe a budiban kapaszkodtok.

Hogyhogy, mint a bot a budiban?, akarta tudni az egyik szerzetes.

Na erről már inkább Arany Oroszlánt kérdezzétek, mondta Yün-men a szerzeteseknek.

Ivan Wernisch 1942-ben született Prágában, 2018-ban Franz Kafka-díjat kapott. Az egyik legjelentősebb kortárs cseh költő. Több mint 30 kötete jelenet meg, az első 1961-ben, legutóbb 2018-ban. A husáki normalizáció időszakában publikációs tilalom alatt állt. Hangjának szemtelensége Petrivel, elmélyült különlegesség-keresése Tolnai Ottóval rokonítja. Több kötetnyi válogatást állított össze a cseh költészet rejtett értékeiből, ami viszont Weöres Sándor hasonló törekvéseire emlékeztet. Út Asgábádba című kötete a 2019-es könyvfesztiválra jelenik meg a FISZ- Kalligram Horizontok világirodalmi sorozatában, Vörös István fordításában.