
Bocsik Balázs versei
- Részletek
Bocsik Balázs 1997-ben született Szegeden. Jelenleg elsőéves irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgató Budapesten. Verseit eddig a Hévíz, a Kulter.hu, a Rost és a Prae közölte.
a néhány sorok kiüresítése
három doboz gyufával
éjszaka egy kamrában
nem a kapcsolót keresi
beázott biztosíték
az nem a kamrában
nem lámpa
fény
mellett azon törve
hogy ha bolygókon
medrek árterek
akkor testeken is
a fejét
és ha így
ujjakat
visszafele húzza
végig
első élő sejteket érint
de csak összehányt
vörösgránit felszín
nem jelent bolygót
a foszfor fényt
egy csók a másik szájat
a néhány sorok kiüresítése
versírást
via appia
I.
nem ép újra, nem magábanvaló ismét.
csak, mint priccsen zihálva alvó rab, kinek bordái a rácsok.
reggelre helyreáll a légzés üteme.
a kiegyenlítődés e kritikus pillanata mindennemű emelkedettségtől
megfosztott, a Golgotáról menetet bontva lesétáló centúriók,
fejük nehéz, kezükben sisak.
II.
ha a katonák nem is, a rákok fel fognak lázadni.
és előre fognak menni, elkerülve a pillanatok birodalmi
természetét.
dicshimnuszokat zengve felejtik majd el
elsőként lemorzsolódó társaikat, akik útjelzők lesznek.
nyolc szeg bennük nyolc láb, az ég felé mered.
az égtájak között egy zendülés pereg.
III.
kedves száradó felület, kérdezik majd a rákok,
meddig tart még a nyár.
mikor leszünk városok polgárai, férfiak és
asszonyok, és minden föld a miénk-e, ahol
földeltünk el halottat?
kedves száradó felület, kérdezik majd a rákok,
fáj neked e száradás? sírsz-e és csak mi nem halljuk,
sajnál ez a rák család.
kedves száradó felület, ép leszel majd újra,
magábanvaló ismét?
a latrok teste is megszáradt, mégse vitték hírül.