
Nyirán Ferenc versei
- Részletek
- Írta: Nyirán Ferenc
aki körömszakadva / kapaszkodik abba, akitől némi / szeretetet érez és zavarba jön, ha / ezt ki is mondják, mert ő erre / képtelen, kimutatni még csak-csak, / néhány tétova gesztussal, de / kimondani a lehetetlennel / határos, mert gályarabos görcs az / egész élete, attól ne kérdezd soha, / miért nem szeretsz?
Nyirán Ferenc 1951-ben született Debrecenben. Költő, kritikus, újabb kötete Kentaur címmel megjelenés előtt áll.
Noktürn
A sima, hideg,
csempés falakon
tapogatózva,
lassan csoszogott
előre.
Botjával halkan
kopogott, amíg
elért az üvegig.
Ott lerogyott
a kőre.
Ne kérdezd
Akinek sosem mondták,
hogy szeretlek, akit nem
öleltek át, akit fakanál,
nadrágszíj vagy vasalózsinór
szoktatott fegyelemre és
önmegvetésre, aki ha kezet
nyúlni látott felé simogatólag,
bizalmatlanul húzódott hátra,
ütést gyanítva a mozdulatban,
aki a szép szavaknak sosem
hitt, aki szerteágazó tehetségét
elaprózta, félbehagyott mindent
önbizalom híján, aki körömszakadva
kapaszkodik abba, akitől némi
szeretetet érez és zavarba jön, ha
ezt ki is mondják, mert ő erre
képtelen, kimutatni még csak-csak,
néhány tétova gesztussal, de
kimondani a lehetetlennel
határos, mert gályarabos görcs az
egész élete, attól ne kérdezd soha,
miért nem szeretsz?