Hírlevél feliratkozás

Keresés

Borbáth Péter verse

a tehetetlenség / vezetett rá, hogy végbe / megy itt, ami benned / szét a medence feszül / félálmok fájások rajtam kívül / közvetlen közelemben / tenyeremmel mit simogassak / ellen toljam a fájást / mintha tenyérrel a rengő / földet megnyugtatni hajnali kettőtől / nyolcig észre se vettem a reggelt, / az útra kilépve szaladt szét / arcon a fáradtság szélvédőn / repedésháló, 10 perc kint / kávét vizet inni aztán vissza

 

Borbáth Péter 1980-ban született. Író, szövegíró, műfordító, túravezető, éveken át a FISZ könyvek szerkesztője. Első kötete 2016-ban jelent meg Sündör és Niru címmel a Csimota Kiadó gondozásában. Jelenleg új kéziratán dolgozik.

 

végül

 

a tehetetlenség

vezetett rá, hogy végbe

megy itt, ami benned

szét a medence feszül

félálmok fájások rajtam kívül

közvetlen közelemben

tenyeremmel mit simogassak

ellen toljam a fájást

mintha tenyérrel a rengő

földet megnyugtatni hajnali kettőtől

nyolcig észre se vettem a reggelt,

az útra kilépve szaladt szét 

arcon a fáradtság szélvédőn

repedésháló, 10 perc kint

kávét vizet inni aztán vissza

 

mint egy másik test felgyorsult

háborúban ki kivel van nem tudtam

már mely fájás hova tart, mi a jó, ha

oxitocin vagy jöjjön ki magától

kikerült minden kontroll

megperdült körülöttünk

testdarabok valahonnan végül

a hajszálak odalent meg a kis fej

csak a prés nem szűnt, kifelé

taszította,                    

vibrált a szeme

befogadni a ráömlő részecskéket fényt

szagcivakot hőhűshullámot téged varrtak

közben bennem annyi maradt

hogy tartsam az apró testet néha szemembe

villant most veszít épp el mindent

annyira éles fényt nem láttam

azóta se nála se másban