
Mezei Gábor versei
- Részletek
Mezei Gábor 1982-ben született Gyöngyösön. Költő, irodalomtörténész, jelenleg Budapesten él. Első lírakötete 2012-ben jelent meg függelék. címmel a L’Harmattan kiadónál. Második kötetét natúr öntvény címmel a Kalligram Kiadó gondozta.
[belső tó]
a barátlakásoktól nyugatra, a belső tavon túl,
az örvényesi oldalon,
itt, végül itt jöttél rá,
emlékeid csigaszerű visszhangjai között,
amelyek most értek el újra hozzád,
hogy hiába indulsz a kilátóhoz,
látni, előre, nem látsz majd semmit.
csak állsz tompán a tájban, a tájjal szemben,
inkább ki se mész,
leülsz egy kőre a lassú ösvény mellett,
és a bogarakat figyeled a járataiban,
az állandó sürgés-forgást egy bagolyköpeten,
és beledermedsz, mennyire mindegy,
szemtanúként egyáltalán jelen vagy-e.
mert mindez,
az egészen biztosan céllal bíró mászkálás,
semmiben nem lenne más nélküled,
ahogy itt ülsz,
új táskád füle körül a galaj ragadós szálaival,
míg végre nem jut eszedbe semmi,
és úgy ereszkedsz le innen,
mint aki távlati terveit teljesítve,
beleveszett a föld- és vízfelszín részleteinek
aprólékos szemlélésébe.
[újpest központ]
a központ körül még sűrű utcaháló
kifelé menet egyre ritkább.
a sarkok vasalt derékszögei közötti szélesedő fesztávon
oldódik el lépéseidtől cipőd koppanása,
a tűzoltóság előtt parkká növő út vagy járda közepén
a levegőt finoman megsértő szobor.
porszem a tisztatérben,
a nap párhuzamos sugarai alatt túlsodródsz a sávon,
neoncsíkjai között átmeneti zúgás.
az árnyékba forduló fölös bizonyosság helyén
talpad karcos nyomai,
egymást keresztező, apró vágások.
fűszálak ikszei,
a kockák szünetében megállsz,
a menetszél könnyen hátbaszúr,
hézagba fúga szárad.
az egyre növekvő ónos zsibbadtságban,
a földre majd merőlegesen
folyni kezd a mértéktelen eső.
a fémes bevonat alatt előtűnő másik parkban,
a záródó résen át, a távolság vesztével, a felszín széléig,
de messze nem önként dermedsz be pont a horizontba.
markod ívbe feszül, melletted vízszintes bemetszés.
mélyülő, egyre keskenyebb irtás feletted
az ég kősötét sávja.