Új Krisztina versei
- Részletek
Új Krisztina 1988-ban született Szarvason, jelenleg Szegeden él, 2011 óta publikál.
Bolygó
az öledbe hullani
nem volt nehéz
lehazudtad ugyanis
a csillagokat az égről
és kurvasötét lett
botláshoz ideális így
csak a kétség maradt
köztünk van-e valami
mélyebb a goromba kráteren túl
ami a szívünk helyén lüktet
a becsapódás sérülésekkel jár
köztudott és nem mondom
hogy ez itt kész armageddon
de azért valahol mégis katasztrófa
hogy idáig jutottunk
hogy egymás mellett sodródunk
hogy csak mozog a szánk
a fojtogató légkörben
sohasem tudtunk beszélgetni igazán
és mindketten éreztük
hogy ez az időszak szükségállapot
hogy a törvények most nem érvényesek
hogy egyszer szabadon távozhatunk
és a kezdetektől azt számoltuk
magunkban mikor üresedik ki ez a világ.
Tartozás
mióta a tenyeremből ettél
nem tudlak leszoktatni
a húsról nem beszélünk
csak nyúzol az arcomon
nincs is több bőr
hiba szerinted az úgyis
csupán felesleges panír
amit évmilliók forgattak
a testre azt mondod
még én tartozom neked
köszönettel ha egyszer
magamtól nem vetkőztem le.
Plasztika
arcom szoborszerű
egy ideg se ráng
mintha késsel
kérdéssel operálsz
nyílt seb a száj
kiejtett szavaid után
tátongó némaság
úgy nyeli el a hangot
hogy mélyebbre vágni muszáj
a torkon át a húsba a csontig
míg aztán végre szép
vagy legalábbis kielégítő
válaszra nem találsz.
