Nagy Tamás versei

Részletek

Nagy Tamás 1996-ban született Beregszászban. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol nyelv és irodalom szakos hallgatója. Tagja a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságnak.

Ünnepi pillanat

A piac bejáratánál sült hagymaszag
keringett, emberek jöttek-mentek.
Fenyők sorakoztak hosszasan a járdán,
mintha gyökeret akartak volna ereszteni,
jelezve, hogy errefelé két karácsony van,
s választaniuk kell, melyiken szeretnének
részt venni. „Hogy megvagy, Bélám?” –
kérdezte egy nő a vele szembejövő
férfitől. Cipekedve sétáltak mindketten,
talán régi ismerősök lehettek, olyasfélék,
akik félmondatokból megértik egymást.
A háttérben Beregszász koldusai,
mint bölcs próféták, háborúk előtti
imákat mormoltak. Szatyorként
sistergett a lábak mellett a szegénység.
Egy közeli bódénál verébcsapatok
kémkedtek alamizsna után. Ahogy hópelyhek
a járókelőkre, a külföldön dolgozott évek
úgy szálltak a férfi arcára. Öltözéke
kopottas volt, de becsülete korántsem,
jól tudta ezt felesége is, amikor megcsalta,
később pedig elhagyta. Alig egy pillanat
telhetett el a kérdés feltétele óta.
„Amíg a muzsalyi hegyet látom,
addig jól vagyok.” – jött a válasz
a férfitől, majd ráncainak barázdái
megszokott mosollyá dermedtek.
 

frekvenciazavarok

arcod rengéseitől bizonytalan
lettem. tetteimet már skálán
mérted, mely az idegenség első
jeleként mutatkozott. akkor
és ott, ezt akartam elhitetni
magammal, de a rengések
törmelékei szavakká alakultak,
így könnyebben elkezdődhetett
a végeláthatatlan építkezés
törésvonalaink talaján, a bőrön.

cigiszünetnyi újjászületés.
majd igent jelentő nemek,
borízű rúzsfoltok és harapások
következtek. kint a felhők
lehulló kristály-tollait,
bent az összefonódó karok
sziluettjét bújtatta az éjszaka.

a rezonancia különös
játéka zajlott – először láttuk
együtt a felkelő napot, s közben
úgy meséltél, mintha a hasonlatok
csak akkor lennének valósak,
ha a testhez idomulnak.

Temető

Minden új léleknek súlya van.