
Borsik Miklós versei
- Részletek
(Bach Máté felvétele)
Borsik Miklós 1986-ban született Budapesten. A JAK-füzetek sorozatszerkesztője, az ELTÉ-n végezte PhD-tanulmányait. Prózaverseit, verseit többek között az Élet és Irodalom, az Új Forrás, az Eső és a Prae közölte.
Átokkalendárium
VI.
Válassz egy okádék csillagot,
egy szem vezérlő kukoricát
a csésze peremén. Ha látod,
milyen csempefehér az űr,
javítsd ki. Iszappal fesd be.
Merülj le érte a langyos vízbe.
Hullámzik, mint a szúnyogok
türelme, de visszavár,
akár a tépőzáras papucs.
Az csak a stégen bontja
szárnyait. Szánalmasabb
viszont a szél, ahogy nevelgeti
a nádast vagy az undorító
jegenyék, ahogy követik
a szél parancsait. De ha nem
kerget vissza a wc-be téged
a falevelek sunyisága, semmi
nem segít. Válassz egy
csillagot. Az űr szelíd.
III.
Nem jut a fűszálak hegyére
gombostűfejnyi agy. Nem köszönti
a növényi gondokat. Például hogy
a fűszálak bőrre vágynak,
egymáson apró sebeket ejteni.
De ha álmukban benövi őket
az emberi bőr, az élük elvész.
*
Ezzel megy el a birka idő,
a bundába száradt szarral.
Amiből épp annyi hullik a fűbe,
hogy senkinek nem lesz áldozó
kedve, feküdni benne. Pedig ott
megvárhatná, amíg a szálak
erősebb késsé válnak. Hogy
mint egy tréningnadrágot,
amiben kinyúlt a gumi,
lerúgja magáról a combhúst.
VII.
A július kiejt, mint a vizsla
egy kopaszodó teniszlabdát.
Búcsút se mondasz a fogsorának.
Nyálasan gurulsz. Az aszfalton,
nyomodban rövid csík a legfrissebb sötét.
Mellette türelmetlen árnyék –
ereszkedik egy kamasz keze.
Rugalmas vagy, könnyű vagy.
Gyenge. Lőni fog veled a paneltömb,
a néma, néma állat oldalába.
Lepattansz újra és újra, míg be nem
ragadsz két forró emelet közé.