
Fenyvesi Orsolya versei
- Részletek
Fenyvesi Orsolya 1986-ban született. Költő, Versum-díjas műfordító. Első kötete 2013-ban jelent meg Tükrök állatai címmel, új kötetét a Kalligram kiadó adta közre, Ostrom címmel, 2015-ben.
Gorgó
Fogmosás közben találtam
egy zöld hernyót a hajamban.
„Hernyó a hajban”, enter.
Majdnem az összes találat
vers volt.
Nagyon kérlek,
ne nevess, és ne mondj semmit,
csak szedd le rólam, azonnal.
Köszönöm a vacsorát
Szivaccsá változva dörgölném verejtéktől egyre habosodva
tested hogy a földi élet minden nyomát eltüntessem róla
ne maradjon bőröd rejtekhelyeiben senki fia sejtje élve
hidd el én alaposan megtisztítanálak ha meghívnál vacsorára
A robotok vigasztalása
A Nap egy csillag. (Az univerzumban a fény ritka,
ritka, mint a megjámborított róka, és számunkra
nincs másik fény.)
Miután már eleget
miután már eleget voltam a napon az utolsó
eső utáni pocsolyákat szürcsöltem mohón
fogaimat a föld burkába vájtam így szívtam ki belőle
a maradék nedvet és arra gondoltam igen én öntudat nélkül is
vállaltam volna
Idő előtt
nem volt parkolóhely
megálmodtam a verseket de szerepelt bennük egy nő
ezért elfelejtettem mindet
csak mentem de nem tudtam megállni hát hazamentem
később nyugodtam csak meg az esőben aludtam
az eső a testemen kívül esett
mennyi hang mennyi hely
Azt haldokoltátok, amikor…?
együtt voltunk otthon
az erdőben a húgomnak fiai voltak
egész nap játszottuk hogy élnek egész nap
szép idő volt együtt nőttünk fel naplementekor
ugrálni kezdtek parazsasmajmok napbundás farkasok
vöröset izzadva a nap olvadó korongjára meredtek
ahogy egyre lassult lélegzetük megraktuk a tüzet
újra együtt voltunk egy idegen kertben
csak a négy elem és a mesterséges ízfokozók testvérek
akik úgy zsarolták ki egymás álmait és most alszanak
a gyerekek Orsi nehogy a tűzre dobd a jegyzetfüzeted
halljátok hogy égnek a fiókák? de tehetetlenek vagyunk
besötétedett elcsúsztam egy időbanánhéjon és nincs
aki kinevessen