Hírlevél feliratkozás

Keresés

Balogh Ádám versei

nem kaptam levegőt, mozdulni, beszélni / sem tudtam, csak bámultam az eget, / ő meg a semmiből érkezve hajolt fölém, / nincs semmi baj, és én végig nehezteltem / rá ezért, pedig ugyanezzel a mosollyal / nyugtattam az intenzíven huszonöt év múlva, / mintha a legvége is katonadolog lenne, / mint egy ügyetlen érkezés.

 

(Gusa Georgina felvétele)

 

Balogh Ádám 1981-ben született Szolnokon. Budapesten él családjával. Első kötete Nyers címmel lát napvilágot a Műút-könyvek gondozásában, az Ünnepi Könyvhéten.

 

 

Einstand

 

A szobám rejtekéből hallottam,

hogy anyám ezmegmicsoda-kérdésére

apám ugyanolyan zavart mozdulattal

zárja össze az újságot, mint én,

amikor rámnyitott,

bizonyára úgy volt vele, ha már

elkobozta tőlem, ő is átlapozza.

 

Ez Ádié, hebegte apám, anyám meg kacagott,

persze-persze, és ahelyett, hogy benyitott

volna a szobámba tisztázni a helyzetet,

visszament folytatni a függönyök felrakását,

én meg nem mertem kilépni a szobámból,

hogy megvédjem apámat, büszkén vállalva,

a fanszőrzetemmel együtt az érdeklődésem is kinőtt.

 

 

Féregjárat

 

Végre hadd csússzak le egyedül, kértem,

de ő mindig beült mögém a szánkóra,

megfogta a kantárt, rögtön indította is a paripát,

úgy suhantunk a meredek gátoldalon,

mint a sípálya ördögei a tévében,

és sokszor arra gondoltam, ha egyszer

végre megengedi, egyedül csússzak,

hát majd úgy helyezkedem a gátoldal tetején,

hogy a lejtő végén azon a kis buckán ugrassak,

és amikor úgy alakult, próbáltam úgy tenni,

mintha véletlenül indult volna el nélküle a járgány,

és amikor a repülés után földet értem,

nem kaptam levegőt, mozdulni, beszélni

sem tudtam, csak bámultam az eget,

ő meg a semmiből érkezve hajolt fölém,

nincs semmi baj, és én végig nehezteltem

rá ezért, pedig ugyanezzel a mosollyal

nyugtattam az intenzíven huszonöt év múlva,

mintha a legvége is katonadolog lenne,

mint egy ügyetlen érkezés.