
Borsik Miklós versei
- Részletek
Borsik Miklós 1986-ban született Budapesten. A JAK-füzetek sorozatszerkesztője, az ELTE doktori hallgatója. Prózaverseit, verseit többek között az Élet és Irodalom, az Új Forrás, az Eső és a Prae közölte.
Átokkalendárium
részletek
(7)
Nyikorgás sötét harmonikában:
csiklandozzák a buszt. Nyikorgás,
izzadó kezekhez illő, és izzadó,
ablakon kinyúló kezek. Mozgékony
utasok, simogatás. A padló izgatott
bütykei. Bőr, ami ránő a műanyag
fogantyúra. Belepi, kúszik, vastag
szőrszálak indulnak belőle. A
kapaszkodó ujjak között makacs
fényeket villantva haladnak át.
Nyikorog a csuklós. Csiklandozzák.
Visító bőröket hallanál, cipődön,
talpadon száj nyílna szét, ha emelnéd
a lábad. A nyikorgás erősebb nálad,
és a lábad is kevés. Vársz, amíg fel
nem rántja egy hirtelen fékezés.
(6)
A barátaid nincsenek itt, ezért összerakják őket,
állítgatják körülötted, mint jóindulatú bábukat.
Elforgatják, hogy feléd nézzenek, és neki támasztják
az akácok törzsének könnyelmű, de biztos kezek.
Kikandikálnak a fák mögül kedves, komoly fejükkel.
Így figyelik, ahogy jössz a boltból. Az emlékezet viszont
kitáncol a takarásból, és lebarnult karokkal tukmálja
rád a koranyári faragványait. Szelíden nézik a szatyrot.
Középen komótos ember húsa, rajta ruhák. Kenyérrel, sajttal,
sonkával tűnsz el. Párologsz abból, ami erdőnek ritka.
Barátaid nem mozdulnak, de látni látnak. A távolodás
sem ront a képeden. Sőt, a lépcsőházban vagy a legélesebb,
ők viszont elolvadnak. Mire visszanézel, tócsák helyett is
tócsák a hazaút széles mezején. De az emlékezet vidám
fickó, frissen farigcsált gólyalábakon illegeti magát.
Kalimpál, amikor bezársz, az ajtó üvege mögül még látni
a hencegőt. Örök kezdő, vén akrobata, cirkuszaiból
kicsapták. Azóta durcásan nyomkodja, vájja otthon
a plasztikáit. Kijött, ha egyszer tűz a nap. Foga
nem világít, bár mosolyog. Aztán amikor a
lifttel emelkedsz, valami eltörik benne, vagy
megszakad. Görnyed, leugrik, keresni fogja
pocsolyák tükrén az akác mögötti arcokat.