Bartók Imre – Sirokai Mátyás: Gondolkodók

Részletek

Sirokai Mátyás montázsai Bartók Imre regénytrilógiájából

Tizenkét hektár

Az idő aszimmetrikus viszonyba áll az élettel.

Minden információ a központi agyba süpped alá.

A sejtek molekulákat állítanak elő,

amelyek aztán veszettül pörögnek

az egymásba fonódó ellipszisek hurkaiban,

átvágnak a bendő sötét tundráin

és a vérkörök perzselő sivatagán,

hogy mielőbb az agyba érjenek.

Pánikbuborékok és megmagyarázhatatlan

vidámságposták zúgnak keresztül

a lepedékkel borított húsködön.

Emlékek százai villannak fel

egy izolálhatatlan pillanatra

a tudat paravánja előtt,

érzések születnek és válnak semmivé,

mielőtt felfoghatnák őket,

és közben a biológiai metronóm

csak kapkod ide­oda,

jelezve egy korábban elképzelhetetlennek

tűnő vég egyre szomjasabb közeledését.

A biometrikus mutatók egyre kedvezőbbek,

az intelligenciahányados nő.

Új szervek fejlődnek, amelyek csak a felezési idő

után nyerik el létjogosultságukat.

És az agyban, ebben a tizenkét hektárnyi,

ismeretlen inerciarendszerek szerint működő

proszekturális szivattyúhálózatban

egyre csak gyűlnek a gondolatok,

amelyeknek majd a mélyből kibuggyanó

egyedek adnak hangot. Nevetése visszhangzik,

mint a lavina a hóhatáron,

noha nincsenek dombok, fák többé,

hogy visszaverjék a hangját.

Hány emelet

Hány emelet még a szánalom hófödte csúcsáig?

Hány emelet fölfelé?

Hány lépcső még a vigasztalás napkorongjáig?

Hány lépcsőfok az ég korgó gyomráig?

Hány emelet a megbánás varázstölgyéig?

Yggdrasil ontja­e értünk kérgének nedveit?

A szem akkor is lát, ha be van csukva.

Mert a fejemben lakozó szerv álmatlan.

A menny kutyái némán várakoznak.

Ők az odakint.

A pokol vérebei csorgatják nyáluk.

Innen hát a csöpögés.

A pokol vérebei az idebent

A bivaly

Minden gondolat fertőzés.

Minden következtetés mutáció.

 A szillogizmusok egy epidémia kezdetei.

  Ha lehunyod a szemed, mit látsz?

   Látod a szétrebbenő dedukciókat?

    A szárnyaszegett, semmit sem bizonyító

     érvek sorozatát a létező nélküli lét világtalan fövenyén?

Egy órát látsz, amelynek

már nincsenek mutatói.

 Egy esőáztatta rétet látsz,

  és a rét közepén egy ketrecet.

   A ketrecben egy bivalyt.

    Az állat csak fújtat és fújtat,

     de nem tud kitörni. Napszakok

      és évszakok metszéspontján

       lógatod a lábad, és fülelsz a föld

        repedéseiből békésen kiözönlő bogarakra.

Figyeled a csúszómászók

lomha, ráérős migrációját,

 miközben odafönt az újabb és újabb égitestek

  egyre csak dalolnak hozzád.

   Aztán a csillagok eltűnnek,

    egyik a másik után, ahogy felkel a Nap,

     ahogy az ég akvamarinja fölé borul,

      és rajta, mint egy karácsonyi katalóguson,

       legöngyölődnek a kiporciózott szinekdokhék,

        és megjelenik a bivaly. A ketrec sehol,

         az állat szabadon állt előtte, láncai és béklyói

          nélkül, és néz rád nagy, kidülledt, véres szemével.

Bartók Imre 1985-ban született Budapesten. Író, kritikus, esztéta, Rilke és Celan művészetéről írt kismonográfiák szerzője. Fém című első prózakötete 2011-ben látott napvilágot a Kalligram Kiadó gondozásában. Regénytrilógiájának befejező része A kecske éve címmel jelent meg 2015-ben, a Libri Kiadónál.

Sirokai Mátyás 1982-ben született Tapolcán. Költő, zenész, a beat tanúja. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ütőhangszer szakán diplomázott. Három kötete jelent meg: Pohárutca (JAK+Prae.hu, 2008), A beat tanúinak könyve (Libri, 2013), A káprázatbeliekhez (Libri, 2015). A Lelkigyakorlatok világirodalmi versblog és a Beat Hotel (a vs.hu irodalmi rovata) szerkesztője.