Hírlevél feliratkozás

Keresés

Farkas Arnold Levente versei

Isten szeretett gyerekekkel / játszani. Én is így kezdtem, / mondogatta gyakran / angyalainak. Gyerekfejjel // első játékom a semmi volt.

 

Álmomban teremtettem
az istent. Férfinak és
nőnek teremtettem. Nem
ragaszkodtam szabályokhoz,         

csak ahhoz, hogy legyen,
ahhoz, hogy ne legyen.
Kivonultam végül
a nyelvből, magára

hagytam istent a csönddel.
Játszott egy kicsit isten
a csönddel, majd megszólalt,

és nevet adott
a csöndnek. Így lettek
hárman, isten és a csönd.

 

Apámnak nincs testvére, nem
születtek szülei sem, mégis a
nyát teremtett magának, hogy
legyen, aki megszülje gyermekét,

apám öröktől fogva nemz enge
met, én öröktől fogva tőle szü
letek, apás szülés volt, mondha
tom, mégsem vágta el a köldök

zsinórt, ahogy velem volt a szü
letésben, úgy velem volt a halál
ban is, egyszerre ízleltük meg

a szenvedést, amit azért élvez
tünk, mert tudtuk jól, hogy a
kín időleges, akárcsak a létezés.

 

Isten szeretett gyerekekkel
játszani. Én is így kezdtem,
mondogatta gyakran
angyalainak. Gyerekfejjel

első játékom a semmi volt.
Vigyázzatok azért a gyerekekre,
nehogy semmivé legyenek
maguk is. Nagyon magányos

lennék, azt hiszem, ha kiürülnének
a játszóterek.
Az angyalok gyakran elszomorodtak,

mert velük csak
nagyon ritkán játszott az isten.
Mindig azok a kurva gyerekek.

 

Farkas Arnold Levente 1979-ben született Nagyváradon. Költő, író, a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát magyar-filozófia szakon. A Szentendrei-szigeten él feleségével és három gyermekével. Első kötete A másik Júdás címmel látott napvilágot a JAK gondozásában, 2013-ban. Új könyve az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, anyám teste címmel, a FISZ kiadásában.