Hírlevél feliratkozás

Keresés

Juhász Tibor verse

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait. / Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette

Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban. Jelenleg a Debreceni Egyetem hallgatója. 2012 óta publikál. Első kötete Ez nem az a környék címmel jelenik meg az Apokrif és a FISZ közös gondozásában a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre.

 

 

Odavaló

 

 

Nem hiszed el, nem hiszed el, mondogatta

újdonsült hentes kollégám, mikor azt magyarázta,

hogy árult ő olyan húsokat a fővárosban,

amiknek kilója volt millió is. Én meg csak

hallgattam, hiszen annak ugyan mindegy,

aki kizárólag vasárnaponként eszik húst.

Aztán elszaladt a mosdóba, és miután nevetve

visszajött, száraz kezeivel büszkén mutogatta

a munkásfeleségeknek a legszebb karajt.

 

Azt igen, hogy Pestről költözött ki vidékre,

de az okot egyikünk sem tudta. Fejcsóválva

állította, hogy az olcsóbb megélhetés miatt,

meg a levegőről beszélt valamit. Az ellopott

milliósról egészen addig hallgatott, míg a próbaidő

lejárta után a főnök behívta az irodájába,

és a létszámcsökkentés szükségességéről

prédikált műkönnyes szemekkel.

 

Miután kijött, fáradtan pakolni kezdte a cuccait.

Ekkor mesélte el, hogy az íze kedvéért tette,

meg azért, hogy a penészes konyhában egyszer

az életben a tojás meg a szalonna szagán kívül,

valami más is terjengjen. Legalább megérte,

kérdeztem. Az íze jó volt, de egy doboz fogpiszkáló

ráment, mire kiturkáltam a cafatokat, válaszolta,

nem beszélve arról, hogy egész éjszaka a vécében

térdeltem, kiadtam magamból mindent,

ami nem odavaló.