kabai lóránt versei és festményei

Részletek

kabai lóránt 1977-ben született Ongán. Költő, kritikus, vizuális művész, a Műút folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete Avasi keserű címmel látott napvilágot a Szoba Kiadó gondozásában, 2013-ban.

(galéria nyílik)

beszély

a „majd egyszer” az soha (majd-

nem úgy, ahogy a végtelen is

nulla) — dadogja a kísérleti filo-

zófus, aki már nem kíváncsis-

kodik, nyelvi önmegtartóztatás,

de sem kérdez, verbális anorexia,

választ végképp nem vár, kis bo-

lond; beindul a dezinformációs

protokoll már idő előtt, az ártat-

lan pillangó egyet csap szárnyá-

val a brazil pampa fölött, azt’

nesze, állítják már most, labilis

vagyok, elmebeteg, pszichopata,

de sőt az ördög maga, aki olykor

vodkásüveget lát ott, ahol más

templomot, a torony keresztje

kevés, hogy eressze szabadon az

akaratot, a mánia elkapott, és le

se áll már, függősége visszavár,

tornádó kél japánban; miközben

minden el van szúrva a szájbakúrt

szívekkel, és egészen bizonyos,

hogy nem csak a tragikus hősök

némák, mondják, „te olyan jól

vagy”, megrándul egy arcizom

szemem alatt miskolcon, s min-

den bizonnyal úgy is van az, ha

már mondják, ám de viszont

azonban rábaszna majd’ minden-

ki, ha valóban olyan volna, ami-

lyennek festik, szorosra húzódik

egy orgazmikus mandzsetta

budapesten; átkékültem az őszt, a

telet, át a tavaszt is, most a nya-

rat, s alighanem mindent eztán —

rémálmokról meg szót se többet.

nagy szamár

lesz az ember, aki ott se volt, ki

megy ma divatba, móka, kacagás

mindegyre, az énelbeszélő majd’

kibújik a bőréből, de nem szól,

hallgat, elismeri, a mellébeszélés,

a terelés, a hárítás és a projekció

nem is hazugság, isten őrei lassan

malmoznak; a másiknak meg

feltett szándéka volt jó ideje

megoldani a nullával való osztást,

de feladta, és nem is azért, mert ő

nem egy volt pénzügyminiszter,

jelenlegi jegybankelnök, hanem

mert belátta, a végtelen fogalma

túl homályos ahhoz, hogy az in-

verz műveletben elfogadható

legyen az x×∞=0 (mert gyanítja

erőst, hogy x/0=∞); holott a vég-

telen maga a kézzelfogható, fel

érezhető semmi, ebben egészen

biztos, a majdnem végtelen neki

majdnem nyóc; lesz az ember,

aki ott se volt, kopnak az idege

im, nézem a száradó festéket.

Festményadatok:

01 — …és a folytatásban (15), 2014, olaj, vászon, 24×18 cm

02 — rájátszás (10), 2013, akril, papír, 31×18 cm (részlet)