Kerber Balázs verse

Részletek

Kerber Balázs 1990-ben született Budapesten. Költő, a JAK tagja, a Félonline versszerkesztője. 2014-ben jelent meg első kötete Alszom rendszertelenül címmel A JAK-füzetek sorozatban. Klasszika-filológiából diplomázott az ELTE-n, jelenleg olasz irodalmat és kultúrát tanul.

Via Riva di Reno

Előttem piros-rózsaszín színsáv,

fodrászüzlet a Via Riva di Renón,

árkádok, lebegő égbolt,

tükör és kusza, hajszínű padló.

Napszikra-délután forog

a forgószéken, és foltokba

tördeli az arcokat a fény,

átmossa a spongya. Bentről az utca

villanó köve, fölötte a lágy

mozzanat; sodor az úton, mint

hökkenés a lég, mintha maga is

nő lenne, és az emberek hátába

kap. A kő mégis szilárd burkolat,

és rajta a mozgás, a keménység

ellentéte; omló pacákat ejt a nap,

ruha hullik egy magas lányra,

gyűrődése, hegye, dombja

mind-mind fehér fénycafat;

emlékek előtere ér el, forró, de

meddő inger, mely átjár

és feledésbe csap. A foltok

most eltűnnek, a kép éles,

a ruha tapad. Anyaggá omló villogás,

olvad a nap. Kijön hozzám

a fodrásznő a váróba, felír valamit,

időt kér, sono occupatissima,

scusa, és visszalép a tükrös-székes

terembe, testében azzal az árnyékkal,

amit testem is magában érez,

ha a busz a sötét erődfalhoz ér, közel

a San Felicéhez. Pamacshajak

a habban, a beszélgetés sima,

mint a karok íve, csúszkál a hab,

ki-be térnek a szavak az ajtón.

Tekintetem egy másik,

kint sétáló lányra téved,

aki magában hordja a fény

külön-külön váló szikráit,

lábszárában ott remeg

a végét járó nappal.

Felsőteste szökell, háta ívelő

csontfal. Behív a fodrász:

a szoba fala is hajszínű,

és marcipános, mint az útburkolat.

Olló vágtat a szürke tükörben;

nyúlánk, piszkos papírlap a plafon.

Egy fakó görgős székre nézek.

Vágás után, az alagútba esteledő

utcán a testem felreped;

lecsapódik a halott vágy,

folyékonyan, mint az esőszemek.