Hírlevél feliratkozás

Keresés

Závada Péter versei

Általában sötétben jutsz az eszembe, / alig tudom kivenni a vonásaidat. / Ilyenkor elképzelem, ahogy kiékeled / magad egy megfelelő hosszúságú / fintorral két arckifejezés pillére közé.

Závada Péter 1982-ben született Budapesten. Költő, rapper, Akkezdet Phiai frontembere. Első kötete Ahol megszakad címmel látott napvilágot a Libri Kiadó gondozásában, 2012-ben.

(Bach Máté felvétele)

Két ujjal nyúlok le

 

Két ujjal nyúlok le a kopoltyúba, 

az éjszaka húsos redői közé,

egyszer és mindenkorra

meg kell tudnom, meddig tágul

egy fulladás térfogata. Sorba

rendezhetném a fűben az úszó-

hólyagokat, hogy a gyerekek

botjaikkal kipukkaszthassák őket,

de visszatart, hogy talán mégis

le kéne őket nyelnem, jól jönne

valami, ami a süllyedést

szabályozza. De mire visszaérek,

már senki nem ül a rönkökön.

Aki itt nyársnak valót keres,

maga is kíváncsi seb. Ismerem 

ezt a helyet: a mólóig a sziklák

közt ösvény vezet. Lemerülök,

de semmi sincs a szavak mélyén.

 

 

Pontos műszer

 

Ezt a két partot már csak a szélcsatornák

kötik össze, egyébként napról napra

távolodnának. De van itt egy utolsó híd,

most, hogy átvágunk rajta, lépteink

szorosan egymáshoz simulnak.
Nem tudom, mit kezdjünk egy ilyen
tárgytalan pontossággal, de biztos létezik
valami, aminek te vagy a legprecízebb
mérőműszere. Lépéseiddel úgy találod el
a híd rezgésszámát, hogy a hullámok           

a vasszerkezetben is láthatóvá válnak. 

Hallod? Ilyen a beálló csönd egy
életvidám város véghangsúlya után.
A tragikus hirtelenséggel véget érő

utcákat tanulod meg a legnehezebben.

Általában sötétben jutsz az eszembe,
alig tudom kivenni a vonásaidat.
Ilyenkor elképzelem, ahogy kiékeled
magad egy megfelelő hosszúságú
fintorral két arckifejezés pillére közé.