Hírlevél feliratkozás

Keresés

Nagy Márta Júlia verse

a repedéseim rajzolta gúnyos figura, / Felgáncsol bárkit, aki belelép, / Míg pult menti melegbe vezeti az ösvény, / És elnyeli ernyedt izmait a bárszék

Nagy Márta Júlia 1982-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE BTK-n tanult magyar és összehasonlító irodalomtudomány szakon. Első kötete 2014-ben, a JAK-füzetek sorozatában jelent meg, Ophelia a kádban címmel.

 

Irodaház-antropológia

 

Kristályégen cikázó pimasz fénytörések,

Bávatag, bukdácsoló tojássárga-nap;

Vérét veszik mindjárt, azért is szalad,

Elhagyott irodaházak mögé bújik,

Nyitva hagyott ablakokon szökik be, de

Kitessékeli a huzat, a párkányra

Telepedő náthás, lomha felleg:

A téboly indigó, néma alkonyt arat.

 

Üveggömb-képmásban törik meg az ördög,

Díszek szaggatják százezer cafatra.

Repedj meg, betonom, lelketlen talapzat,

Telek miriádja tördelt oly apróra,

Hogy falaim emberalakot öltöttek.

Lánnyá vált ostorfák díszítenek,

Holott nincs bennem semmi zöld, semmi ép,

Csak a repedéseim rajzolta gúnyos figura,

Felgáncsol bárkit, aki belelép,

Míg pult menti melegbe vezeti az ösvény,

És elnyeli ernyedt izmait a bárszék,

És kipirul arca, mint vérvörös bársonyom,

Az iparnegyedet gyöngéden befedő palásté.