Hírlevél feliratkozás

Keresés

Tinkó Máté verse

a rádió duruzsolása alább hagyott, / már az éjfélt szólongatta

Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. Költő, kritikus. Az ELTE BTK-n végzett idén. Első kötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel látott napvilágot 2014-ben, a FISZ gondozásában.

 

 

Életvezetők (Ártalmatlanul)

 

 

1.

Kétségbeeséssel kapaszkodtunk egymásba.

Ezek nem fák gyökereinek, ágainak viszonyulásai.

Inkább, mint árvíz idején felpuffadó állattetemek,

amik valami véletlen, talán az örvények játéka folytán

ideig-óráig képesek mégis gubancban összetartani.

 

2.

Ma valahogy vidám vagy, kiszellőzött

vadságod a falfehér kórházi térből.

A sápadtságot még értem is,

sápadtságodhoz, nyílt titok,

aránytalanul hirtelen hozzáfértem.

 

3.

Mindketten süketen, bénán,

a legnagyobb félszben,

mikor az orvos jő, orvosi

eszközt tartva a kézben.

Eszköz ő meghurcoltatásban, seb-

átkötözésben.

 

4.

Órákig nevettél a viccemen.

Nevettél az esetlenségen,

nevettél, hogy a szobányi

semmilyen környezet, a szűk

folyosó is veled nevetgéljen.

 

5.

Önmagad kiebrudalása csak azután

érkezett el, hogy nyirkos szél volt,

süvített hangosan, betört az ablak.

Egyenként szedegetted a szilánkokat,

a fájdalmat is a mélyén érintetted.

A vérnek serkenése,

 

6.

 a rádió duruzsolása alább hagyott,

már az éjfélt szólongatta, elhalt,

de a kinti zajok nem csitultak,

mi pedig mintha összetoltuk volna

kórházi ágyaink, és te egészen át-

járnál a meddőségben.

 

7.

Most pontosan ilyen, a látható

távolság húzódik köztünk.