Hírlevél feliratkozás

Keresés

Németh Zoltán versei

Apró adagokban szedte a levegőt. / Prémes érzés, / amely hányingerrel jár. / De a kezével belelapozott / a levegő egymásra tapadó rétegeibe, / és darabonként tépte szét.

Németh Zoltán 1970-ben született Érsekújváron. József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi docens. Jelenleg Kunstkamera című, a Kalligram Kiadónál hamarosan megjelenő verskötetén dolgozik.

 

 

Kunstkamera

 

Frederik Ruyschnak

 

3.8.5.3.

Két kézzel született.

Az egyiket arra használta,

hogy lefogja a másikat.

 

9.2.7.4.

A párzó állat tehetetlensége.

Két húsos ujj.

A finom pattanás,

a törékenység bája.

Hörgés és halálsikoly,

az emberi fül

kiszolgáltatottsága

és türelme.

 

9.5.5.1.

Leszúrta a kést.

 

8.9.3.3.

A férfi évek óta

műanyag flakonokba és zacskókba

gyűjtötte saját vizeletét és ürülékét.

1000 liter vizelet,

1000 kilogramm ürülék

önálló élete.

 

3.2.6.6.

Galambra tetovált üzenet.

Széttekerve

száll a pihés felhők fölé.

 

8.9.2.2.

Apró adagokban szedte a levegőt.

Prémes érzés,

amely hányingerrel jár.

De a kezével belelapozott

a levegő egymásra tapadó rétegeibe,

és darabonként tépte szét.

A résbe belefért egy sóhajtás,

amelyre várt.

 

8.9.2.3.

Hátrafeszített fejű:

a fény kampóján lóg

lebegve.

 

3.5.5.3.

Egy kéz

láb nélkül,

egy orr

fülek nélkül,

és az a fül,

orrok nélkül:

csak másolat.

 

3.5.5.2.

Rizsszemeket varrt a bőre alá.

 

7.4.2.2.

Belenyúlt,

és felülről megfogta

egy embrió úszó,

torz koponyáját.

De talán mégis

az agyvelő volt.

 

7.4.2.4.

A mellbimbó

születésnapja.

 

7.4.2.5.

Saját ujjbegyét

tapintja ki

belülről.

 

7.4.2.6.

A köldökzsinórján keresztül

beszélgetett az anyjával

és az apjával

a patkánykirályban

egy ember.

 

3.5.5.4.

Száj – nyelv.

Arc – halálhegekkel.

Egy óvodás kinéz a képből.

 

Németh Zoltán