
Csepregi János versei
- Részletek
Csepregi János 1980-ban született Pécsett. Költő, író. Felsőfokú tanulmányait a pedagógia, a teológia és a mentálhigiéné területén végezte. Kötetei: Mindennapi legendák (novellák), Ímé, a test... (versek), Az amerikai fiú (regény). Előkészületben: Morgenstern tiszta papírra - 1942 (versek).
Júliusban különösen I.
Júliusban különösen
Tolakodóak a vasárnap reggelek
Nincs óvatos távolságtartás
Nincs kamaszos kapcsolatkeresés
Zavartan elkapott tekintet
Hátak mögött összeérő nyirkos tenyerek közt hideg
És ragacsos izzadtság cseppekben
Rejlő szelídség
Félig remélő
Félig lemondó mosoly
Félszeg harapás az alsó ajkadon
Amitől újra meg újra szivárogni kezd
A silány fröccsé hígult vér
A tiéd
Az enyém
Vagy mindkettőnkké
Vagy azé a fiúé
Aki majdnem fellökött
Mikor a metróra vártál
S akire még haragudni sem maradt időd
Olyan gyorsan szaladt át
Testén a szerelvény
Épp a piacról indultál haza
Kár lett volna azokért a szép tojásokért
Nem értetted
Aztán bosszankodtál kicsit
Mert csak sokára jöttek a pótlóbuszok
Júliusban különösen
Tolakodóak a vasárnap reggelek
De másnap már úgysem
Emlékszik az ilyesmire az ember
Vagy csak úgy tesz
Vagy csak úgy teszel
Egyszerűen csak letagadod
Le az egészet kurvára
Ahogy én is tenném
Mint annyiszor
Mikor még volt aki kérdezett róla
Mikor még volt mit kérdezni
És volt hozzá elég akarás
Egyedül az ízét érzed szüntelen
Hiába a leengedett redőny
Az összehúzott függönyök
Júliusban különösen II.
Júliusban különösen
Tolakodóak a vasárnap reggelek
Irritálóan közeli és bosszantóan kék az ég ilyenkor
Körülölel és magába zár
Magzatát fojtó emésztő méh a tér
Furcsa kinövések a zörgő csontú fák és bokrok
Finom ringásukkal illetlenül törik a bágyadt csendet
Meg és össze
Újra meg újra
Valami megváltozott
Valami végleg
Már nem incselkedik játékosan
Nem fürkész tekintetével
Míg szelíden bőrödhöz ér
Hanem akar és parancsol
Csikorgó fogakkal
Figyel
Mint akit megcsaltak
De maradni akar mégis
Még akkor is ha gyűlöl
Ha gyűlöli engesztelhetetlenül
Hogy nincs pillanat mikor újra ne élné
Azt a percet a kimaradó lélegzet mögött rejlő űrt
Ahogy a kereszthuzat a fürdő ajtaját félig kinyitja
S ő oldalazva lép az előszobába
Kezében szatyrokkal
Ujjai kifehéredtek
A nejlon szorításától
Aztán egymásra néztetek
És mindketten tudtátok
Torz szövetséggé olvaszt benneteket az árulás
Júliusban különösen III.
Júliusban különösen
Tolakodóak a vasárnap reggelek
Amíg a néptelen utcán hajtod a bringád
Füledbe egy idegen olvassa könyvek sorait
Imák mantrák receptek és használati útmutatók
Talán Vonnegut
Talán Ottlik
Talán Jézus szavai
Egy másik világban
Tőled távol teremtő igék
A zene elvonná a figyelmedet az útról
Az útról amin végig kell menned
Végig
Hiába utálod
Hiába maradnál
Egyedül
Eltemetve
Élettelenül
A fákhoz láncolva
Fehérre festett kerékpárok
(Mert baleset után így mondják
Így hivatalos és komoly)
Csodálod és irigyeled mindegyiket
Milyen jól tartják magukat
Gondolod
Hiába az eső
Hiába az alkatrészeket dézsmáló gyerekek
(Bezzeg a tieid)
Az ütközés ami mindent megváltoztat
Jézus
A folyton elmaradó feltámadás
Hiába könyörögsz minden reggel
Hogy válassza szét végre a velőt és a csontot
Szakítsa ki mulandó testedből
Bezúzott könyvek lapjaira
Nyomtatott lelkedet
Imáid válasz nélkül maradnak
Tekinteted elhomályosítja
Az aszfaltból áradó kátrányszagú meleg
Júliusban különösen IV.
Júliusban különösen
Tolakodóak a vasárnap reggelek
Épületek üvegfaláról vigyorog rád a Nap
Élvezi szenvedésedet
Minden sóhajod győzelem
Minden bosszúságod újabb ok az örömre
És te nem tehetsz ellene semmit
Hiába fognál téglát
Hiába érzed a szögletes testet
A zavaróan egyértelmű kontúrokat
Már most is
Hiába képzeled el időről időre
Milyen volna eldobni teljes erővel
Bezúzni mindent
A változatlanságot
A kitartó hőséget
A perzselő fényt
Az elinflálódott napi középhőmérsékletet
Az elcseszett házasságodat
A tudatot hogy egyedül te vagy csak kint
Mindenki mást elrejtenek a házak
Nincs
Nem maradt már semmid
Egyetlen felkiáltó- vagy kérdőjel
Hogy kikezd vérlázító önelégültségét
Hogy megingasd a gyűlölt kijelentő módot
Hogy összetörd torz és szenvtelen állításait
Amivel halhatatlanságát hirdeti
Hiába hamis Isten
Mégis hatalma van feletted
Teljes súlyával telepszik rád
Hogy finom kegyetlenséggel
Hogy végtelen szelídséggel szorítsa ki belőled
Az élni akarást
Hozza tudomásodra
Nem vagy több
Akaratának kiszolgáltatott
Alávetett jelentéstartalomnál
Pont ahogy anyád ölelt
Amikor belázasodtál
Apró ökleiddel hiába ütötted az arcát
Júliusban különösen V.
Júliusban különösen
Tolakodóak a vasárnap reggelek
Amilyen nagymama dunnája volt
Amit mosolyogva terített rád
Csak hogy meg ne fázz
Amit még akkor is húzott maga után
Húzott kifelé egyre a szekrény gyomrából
Mikor már állandóan és csillapíthatatlanul
Szivárgott kötései alól a vér
Mert az egészség az első
Pergette egyre
S te még most is rettegsz minden éjszaka
Nehogy elnyomjon az álom
Valahol olvastad
A fulladásos halál a legkegyetlenebb
Haragszol a rád boruló csendre
A túlzottan éles körvonalakra
A Nap mindent látó tekintetére
A levelekre amik folyton kevésnek bizonyulnak
Ahhoz hogy megvédjenek
Hogy senki nem jár az utcán
Hogy én sem megyek
Hogy szándékodtól és akaratodtól független
A változás
A hely változása
Az idő változása
A mi változásunk
Hogy valamiért magam akarok a legrövidebb
Út lenni A és B között
De te bárhol szívesebben lennél
Csak C-től minél távolabb
Mert kell
Mert muszáj
Mert ami van az sohasem elég
Vagy elég jó
Mert a csontjainkban ott van a telhetetlenség
Hogy kevés az a harminc ezüst
Osztozni viszont egyikünk sem akar
Hogy túl sok három nap
Egy hűvös barlangban holtan
Pláne ebben a nagy melegben
Hogy másnak kevesebb is elég lett volna
Biztosan
Hogy ez igazi pazarlás
És pofátlanság egyébként is
Az meg ugyan kinek jó
Csepregi János