
Fenyvesi Orsolya verse
- Részletek
Fenyvesi Orsolya 1986-ban született. Költő, műfordító. Első kötete 2013-ban jelent meg Tükrök állatai címmel a JAK és a PRAE.HU gondozásában. Jelenleg új kötetén dolgozik.
Google street view
Szívesebben laknánk a Zivatar, mint a Batyu utcában,
ebben egyetértettünk,
mégis, amikor megtaláltuk leendő otthonunkat
a Vérhalom utcában,
nevetve legyintettem: nem számít, Shakespeare
is megírta a Rómeó és Júliában.
A jövőmbe néztem a google street view-val.
Aztán sétáltam az utcában, ahol járni tanultam,
és meglátogattam a világítótornyot,
ahol tavaly nyáron együtt csodáltuk,
hogyan szökik távolsággá a magas.
Elmehetek bárhova, sóhajtottam,
míg meg nem látogattam anyukám házát,
ahol tél volt, csupaszabb, mint én, mikor
először látott. Milyen hónapban, hány év múlva
fotózzák le újra? Örömmel újságoltam neked,
hogy nem elég látnunk, el kell képzelnünk
a helyet, ahol a jövőben élni fogunk.
A költözés éjszakáján az utcában, aminek a nevét
már megszoktuk, így semmit sem jelentett,
pedig a te nevedet foglalta magába,
megharagudtál rám, a szerb véremet vádoltad.
Ismét az igazságtalanság dühében, hogy bebizonyítsam,
nincsen igazad, otthagytalak, elmentem sehova,
és amikor nem engedtél vissza, akkor, utoljára,
betörtem a bejárati ajtó üvegét. Összevéreztem
az új lakóknak frissen festett falat.
A sürgősségin, ahol összevarrtak, a rémülettől,
hogy mégiscsak minden írva van,
méhem is vérrel lökte ki az egyetlen otthont,
ami örökre lakójává fogadna. Így költöztünk
a Vérhalom utcába.
A halál gondolata nem más: alaprajz,
amikor a tervek és vágyak elhalványulnak.
Fenyvesi Orsolya