
Sütő Csaba András versei
- Részletek
- Írta: Sütő Csaba András
mosogatóban a tálca aljáról a szifonba húzza az örvénylő víz, nehéz zsírok tapadnak meg a könyökkanyarban, visszaszörcsög a trutymó, a kívánatos falatok maradéka beáll, harántol, oldalaz, tekereg a szifonban a zsír. a csepegtetőben élükre állított tányérok, felfordított fazekak, összedobált eszcájg, gőzölgő porcelánbögrék, a mosogatórongy oldatlan cukorszigeteket töröl el.
holdfényben mutatkozó tárgyak
van, ami összeütközik. koccan, súrlódik, csendül a kamrában az olajtól fénylő lapra fogatott satu, a szekrény nyitott ajtaján szögekre aggatott villáskulcsok, menetvágó, pléhdobozok anyák, alátétek, csavarok. reszelők kalapácsok, tátott pofájú fogó ottfelejtve, behúzott ajtórésben szálldos a felhibbanó por, gépszag, oszló vashomály. az asztal felett lámpazsinór alatta dobozok lejjebb a por szürke és kék fémesője, vas- és acélreszelék, gyaluba szorult forgácsok, szermetdarabok.
vezeti a holdfény
az ártéri réten
nyárak nyírek botlófűzek között
harmatos fűben
kiszáradt mederágban
vezeti a holdfény
az ártéri réten
mosogatóban a tálca aljáról a szifonba húzza az örvénylő víz, nehéz zsírok tapadnak meg a könyökkanyarban, visszaszörcsög a trutymó, a kívánatos falatok maradéka beáll, harántol, oldalaz, tekereg a szifonban a zsír. a csepegtetőben élükre állított tányérok, felfordított fazekak, összedobált eszcájg, gőzölgő porcelánbögrék, a mosogatórongy oldatlan cukorszigeteket töröl el.
tálalón, kredencen a roskadó étkészlet. csetreszek armadája bontja az időt, kedvelt hév- és üdülővizeink partjáról, szőlő- és borvidékekről álmodó kristálypohármetszetek, régi várak udvaráról elhordott kerámiák, fogják a port, tartják az időt, égzengéskor csilingel, vándorol, megnyugszik megint.
füles és fülmentett bögrék és poharak, épek és csorbák, az elhúzható üvegajtó egymást előtt elcsúszó síkjai, a kilincsek, fogantyúk körül a kopások, repedések, festéktől a fáig, a lecsapódott gőz, a lehűlt zsír.
amíg a fejből
amíg a fejből kiröppen minden. a madarak némák, kussol a nászon átszűrt békahad. tücskök és szöcskék évada ez, rövidebb szakokban, néhány ülésben, hosszabb szökkenésekkel, dörzsöli lábát, és az ég az új látvánnyal előrukkol. megunhatatlan, nonszensz és felfogható, pohár tintába sárga csillámok.
ragyog és a szembe
folydogál a csillagóceán
nézik a távoli fényt
a sötétlő égbolt alá
beszorul a váll az ív
ragyog és a szívbe
ömlik a csilló óceán
felfolyt a por az ég tetejére, az űr hidege lezúgott, fürdik a folyó partjai között, előcsatangolnak az elkóbor macskák, ülnek, vakaróznak, tisztítják maguk, bundájukon hálás gazdakéz simít végig, konzervek tetejét szakítja fel az erő, pereg a száraz macskatáp, a maradékra felkészül a szerény, céltudatos süncsalád. szürkülnek, cirmosodnak, eltűnnek, felolvadnak az este érkező hüssében, farkuk imbolyog távozóban, a sötétbe oldalogva.
gyűlik a sötét szakad
ing a peremeken
kócos üstökkel vonul
átér halad borotválatlanul
terjed a búcsúzó utcafényben
gyűlik a sötét
poharát borogatja a hajnal
bokáig, térdig ér a harmat, dördül az elhaladó lábak nyomán, az autók motorja felzúg, megáll, motorjuk pattogva hűl a kasztnitól óvva garázsban, utcán, féltetők alatt, udvaron.
amíg a fejből kiröppen minden, a feszesre húzott, a téphetetlennek hitt, reggel megkent, acélozott, napjában megénekelt idegek elsimulnak, a testháló lazul, ernyedő izmokon beeső rács.
selymeket dobál magára az esti telivér, az öszvér kifúj, prüszköl, dohog, toppant a maradék az istállók falai közé mentve, ólakban toll- és szőralakulatok között kotorász a sötét, sárgán, zölden világítanak a szemek, száron a paradicsom, elszáradt cseresznyék bólogatnak, feketére égetten, magukra hagyva, a seregélyek sem jöttek el, az érett, piros gömbök belevesznek a félhomályba, toboz és tűlevél a magasra nőtt fűben, zöld és barna, barna és zöld.
Sütő Csaba András 1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Nagybajcson él. Legutóbbi kötete: nempróza (versek). Napkút Kiadó–Kalota Művészeti Egyesület, Budapest, 2019.