
Csató Anita versei
- Részletek
- Írta: Csató Anita
Csontállományban dunsztolom / a holtidőt. Konzerválom, mint nagyanyám / a nyár végén eltett befőtteket. A melegen tartott / csontüveg ma még funkcionál.
Genezis a fogkeféről
Amióta bezárkóztál, laborrá lett a fürdőszoba,
ahol kedved szerint újrajátszhatod a teremtést.
Kezdetben a fokokba ragadt szálakat figyelted,
a legkevésbé halott dolgokat körülötted.
Parókát készíthetnél belőlük vagy kócbabát magadnak.
Két nap után meguntad a számolgatást,
bedobtál mindent a lefolyóba, szörcsögjön csak a víz
a kanyarokat rendre elzáró gócok miatt.
Parfümjét negyedik napon a tükörre fújtad,
érezni akartad, hogy illan el a hideg illat,
azt gondoltad, a füstöt többé nem, csak ezt
az olcsó alkoholpárát engeded majd a tüdődbe.
Persze, ezek átmeneti szeszélyek voltak.
Hét nap kellett, hogy megtaláld, amit valóban kerestél:
az érintetlen fogkeféje sörtéi közé tapadt dentint
és cementet kaparásztad ekkor. Közben peregtek
fejedben az együtt nézett bűnügyi sorozatok,
az elhunytat fogsor alapján azonosítják.
Azóta csendben ülsz, már csak ki kellene találnod,
mindezt mégis hová tudnád beépíteni?
Építkezés
A körmöd alatt hordtad haza a sok téglát,
este leengedted a lefolyón a kiszáradt darabokat,
másnap újra dagasztottad az agyagot.
Feltűrt ingujjban vízbe mártottad a földet,
ügyes kézzel illesztetted össze az elemeket,
a kockák alá farostot tettél, nem húztál vastag alapot,
önmagával vakoltad be a falait, nem hagytál rést sehol.
Csak a zsugorodással nem számoltál,
hogy a víz egyszer kiszárad,
megjelennek az első ráncrepedések,
ajtókat nyitnak az anyagon, beengedik az esőt,
kimossák a rostokat, a sáros lé visszafolyik a szennyvízbe,
páráját belélegzed majd.
Tartósítás
Csontállományban dunsztolom
a holtidőt. Konzerválom, mint nagyanyám
a nyár végén eltett befőtteket. A melegen tartott
csontüveg ma még funkcionál. De a szalicil,
amit két kézzel szórok, pár év múlva ellenem fordul;
túltartósítom magam, csontvelőmet eszem,
míg végül nem marad más, csak pár üres sejt.
Egyhelyben ringok majd a poshadt lében,
mint a pocsolyába hulló, rothadt gyümölcs.
Csató Anita 1991-ben született Miskolcon. Egerben diplomázott magyar-etika szakon, jelenleg ugyanitt PhD-hallgató. Első versei a Váradban és az Agriában jelentek meg.