Acsai Roland versei

Részletek

Írta: Acsai Roland

A kukoricagóré / az udvar gótikája. / Templom, a múlté. // Mi hull rá hószitálva?

Porszem

Porszemmel látni a port,
mit köpönyegként
forgat a holt,

mintha mennyét
latolgatná, hová hatolt:
egy már, egy még…

Tüzet, ha olt:
csak a pernyét
égeti át a folt,

mint lámpa a lepkét –
a kirabolt
égben nincsen mentség.

Óriásposzter

Mit akarsz a cinóber
égtől
a sóher

föld fölött? Egy kör, két kör…
Forog csak. Múló hely
és idő. Nem ér föl

hozzá a magasság, csak, mint egy érme, feldobott: fej
vagy írás. Magas ég, mély föld: 
két óriásposzter.

 Góré


A kukoricagóré
az udvar gótikája.
Templom, a múlté.

Mi hull rá hószitálva?
Egerek szellős
háza,

ami körül felnősz,
és elpereg
sok évből lett ősz,

mint lemorzsolt kukoricaszemek,
és végül csak az emlékek ultra-
hangja marad veled:

csutka.

Acsai Roland (1975) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas, Év könyve-díjas (ifjúsági könyv kategória) író, költő, műfordító, drámaíró. Abonyban nőtt fel, és az ELTE BTK-n diplomázott magyar nyelv és irodalom szakon. 1996 óta publikál, eddig 20 könyve jelent meg, és sok műfordított regénye. 2005-óta írásból, műfordításból él. Két lánya van. Budapesten lakik.