
G. Szabó Sarolta versei
- Részletek
- Írta: G. Szabó Sarolta
Olyan vagyok, mint egy zacskó / amit vízzel töltenek meg. / Összevissza mozog, ahogy felemelik, leteszik / mindig más alakban / és mindig mások.
Úgyis minden
A harmadik sör után már alig fáj a nyakam
pedig részegen is csak azt figyelem
ki kinek a kezét fogja.
Mindig a helyemen vannak
mások mellett az emberek.
– de én nem megyek
én nem megyek –
Tegnap, miután felkeltem
majdnem lezuhanyoztam, és
majdnem elolvastam a listát
a napi teendőimről.
Este egyet húztam ki:
- - - - - - - -
Ma meghívtak egy rétre
ahol senki nem nézhet
a mellette ülőre.
– de én nem megyek
én nem megyek –
Ugyanebben az álmomban kaptam egy üzenetet
(„Fontos vagy.”)
valakitől, akinek tényleg fontos voltam
egy vagy fél évtizede.
Megtudtam, aznap éjjel több ismerősöm is régi szerelmekkel álmodott.
Főleg olyanokról, akikre
– ezért vagy azért –
kellemetlen emlékezni.
– de én nem megyek
én nem megyek –
Olyan vagyok, mint egy zacskó
amit vízzel töltenek meg.
Összevissza mozog, ahogy felemelik, leteszik
mindig más alakban
és mindig mások.
– de én nem megyek
én nem megyek –
A napi teendők helyett
újabban
azt írom fel jegyzetpapírokra
hogy kivel töltöttem volna
legszívesebben
az előző napot.
Aztán megpróbálok úgy beszélni róluk
mintha nem érezném kínosnak
hogy még mindig hiányoznak.
De csukott szemmel mindig szédülök.
Ez az első emlékem gyerekkoromból.
Úgyis minden újraindul.
De én nem megyek.
Én nem megyek.
Tea
Cigaretta helyett elfüstölök
néhány teát
neked
rólam.
(egyszer írtam egy teát a magányoshoz –
zöld volt, és elszelelt)
Szeretem a kert szagát,
a rohadt gyümölcsöt, a száradó ruhát.
Hogy zavarban vagyok
egy villanykapcsolónál.
Mitől félek a legjobban?
– a múltkor hazudtam –
Hogy megnyugtat, ha
kattog a HÉV.
Olyan, mintha lőnének.
Ha magam mögé nézek,
ne lássak át rajtad.
Fogd már meg a kezem.
Elférek alattad.
G. Szabó Sarolta (1992, Budapest) szerkesztő, kulturál