Az elnyomás versei – Kulcsár Árpád versciklusa

Részletek

Írta: Kulcsár Árpád

Buggyanjon hát mint tétova élet a héjból / mindig utolsónak hitt tavaszod! / Szivárgó habja a felsebzett égnek / csorogjon nyírek kérgén, / s puffogjon az avar alól a tél doha!

1. sárkányok és buzogányok
    
Alkalmi szürke öltönyökben
menetelünk a koranyárba,
mint egy rendezetlen hadtest,
egy avíttan fess gárda.
Szánk sarkában
mímelt elegancia,
a korjegyek iránti kritika.

Ez a szürke öltöny maga
az integrált külső szemléleti pontunk,
kint- és bentlevőségünk,
az egyenruhánk, amire békejelet varrtunk.

A sárkány előrevetett buzogánya vagyunk.
Hiába dobjuk hét mérföldről,
pontosan tudjuk, hova esik.
És pontosan ugyanaz lesz a végünk,
mint minden mesebeli sárkányé.
(Szörnyen félreértett lények,
A kincsek és a nők iránti lelkesedésük
egy korakapitalista eszme jegyében
is értelmezhető). Megbuknak szegénylegények javára,
nekik veszítik el a nőt és a kincset.
Győznek a fiúk, és elkezd érni
ágyuk alatt a hétmázsás buzogány.

2. Tudod-e, milyen a négy fal közé zárt háború,

Hallottad már sisteregni az ólomba zárt uránt?
Egy szobában hallgattunk gyereksötétben,
de beszivárgott az ajtó alatt a fénnyel
a pohárcsontok törése.
Anyám konyhateste,
ott lebegett a harag a konyhaasztal fölött:
a 40 wattos izzó fénye.

De megnyílék az ég, és hallék
hangja az Úrnak: nem büntetem
az atyák vétkét a fiakban,
de hagyom apává érni őket is.
Dörög az Úr, srácok, hát ez nemes feladat,

emlékező apákká válni akár gyermektelenül.
És elmenének a tanítványok a világba
hirdetni az igét, hogy hitvány atya max tűrhető
fiat nevel. Legtöbbször olyat sem.
Mert a morál emberi, az erőszak isteni eredetű,
ez van, mondják a tanítványok, és vonogatják palástjukat.

Tudod-e, milyen a négy fal közé
szorított háború a megbocsátás
keresztény elégiamormolásai között?
Tudod-e, milyen? Hát szerelem.



3. Nyolc fok volt és májusi eső,

pigmenthiányos giliszták találtak rést a betonon,
a légszomj hajtotta őket felfele,
és akit nem tapostunk el,
sem talált már rést visszamenni.
Most önmaguk üres vázaként hevernek a fényben,
a járdán cipőnkre ragadnak,
és elhordjuk őket a templomba,
munkahelyre, parlamentbe, bárhová.
Gilisztaemlék-erővonal a város.

4. még egyszer: háború

Lófaszt, ez itt elébb nem allegória, csak a kérdésről
terelem a figyelmet, tudniillik, hogy
ismered-e a négy fal közé szorított háborút?
Meg talán ez a tekergőzés, mint kígyó vagy giliszta
Lábamon, mint apáén, a gyermek, és az
éppen elhagyja a családot,
tán ennek tudható be
hogy apaemberként rúgtam bordáiba,
mintegy kimért mozdulattal,
és másnap glória s megbocsátás.
és élünk együtt
Mígnem valaki legyőzetik. Ismered?

5. Látod, mondtam a halottnak

130 kilométerre vagyunk Kolozsvártól,
és csak én jöttem el, csak nekem
ért 130 kilométert az életed.
Nekem sem, persze könnyebb lett volna
kiugrani két órára a Házsongárdiba
de jöttem, hogy elmondhassam,
hogy csak nekem ér meg
130 kilométert az életed.
Szerettünk inni veled persze itt-ott,
és iszunk is még nélküled, és rád is fogunk inni,
de pont ennyire, 130 kilométernyire,  egy óra ivásra
játszunk szomorúságot itt.
Ne érts félre, mondtam a halottnak,
ez nem rólad szól, csak ennyit érünk,
egy órát, tíz kilométert maximum.   
--------------------------------------------------

(ez mégis némi győzelem, nem, uram?)
 
Buggyanjon hát mint tétova élet a héjból
mindig utolsónak hitt tavaszod!
Szivárgó habja a felsebzett égnek
csorogjon nyírek kérgén,
s puffogjon az avar alól a tél doha!
 
 
Fakadjon vére s nedve
az első simogatásból lett
nőnek, a kéj alatt szíj-izmokkal még,
de hörögve az út porában,
szakadjon a szó őse ki!
Hártyát vonjon hátán verejték és por masszája!


Törjön ki tavaszod, az ezer szem profán
tekintete alatt lángolásunk közönye!
A teremtés kétségbeesett békaláb-rángása,
ajzástól agóniáig. A testek útközépen
romlandóságuk erényére hágva.

Elszáradt spóráid csillagok,
kimúlt kutyáid kínját hordják szeleid,
csend rácsai füveid. Hogyan
ne győzne most a fájdalom a tagokban,
s a húsba maró körmök hogyan ne?

Az illusztrációkat Bartis Noémi készítette.

Kulcsár Árpád Kolozsváron él, abból hogy újságot ír. Néha verset is, ennek valamiféle bizonyítékaként is tekinthető akár a harmadik ipari forradalom csöndje című kötete.