
Körtesi Márton versei
- Részletek
- Írta: Körtesi Márton
netán keringésbe áll, / foglyul esik egy fagyhalott / aszteroidaöv mögött, // tőle pont teleszkópnyira / a napciklusonként szűkülő / termékenységi sáv.
Félremegy
Mint régmúlt törmeléke
az öncsonkoló ősindulat
húsából kiszakított
mennydörgő rögök
ütközéseinek,
úgy sodródik időtlen sötétségben,
csillagrendszerek között.
Sebessége meg se mondható,
amíg mérni sincs mihez magát. S ha lesz:
vajon pályájuk egymást hol szeli,
ez lesz-e a nap, amelybe végül becsapódik,
vagy épp csak félremegy,
s a lendületben eszméletét veszítve
parittyaként hajítja önmagát tovább,
netán keringésbe áll,
foglyul esik egy fagyhalott
aszteroidaöv mögött,
tőle pont teleszkópnyira
a napciklusonként szűkülő
termékenységi sáv.
Égésszag
soha – mindig
ebben maradunk utána
a villamosig aztán elkísérsz én
mindig rágyújtok egy cigarettára
mindig ott a sarkon túl a
villamosmegálló mindig elfelejtem
kettőt szívok ott vagyunk te
lomha füstjét bámulod kezemben
egy viharvert tátra mindig éppen érkezik
te ezzel mész tovább hát jó megyek veled
a csikkemet kidobni nincs szivem – eldekkolom
most már estig ettől bűzölöghetek
egy megállót végighallgatunk az
égésszag belénk kapaszkodik
belakja szád a szám szaga –
aztán megbeszéljük azt hogy itt
vagyunk megint az örs vezér felé
eltelt ismét egy meddő éjszaka
valahogy mindig itt találkozunk –
hiába minden szándék hogy soha
Körtesi Márton (Pécs, 1990) műszaki szakszövegíró, a JAK és a FISZ tagja, verseket ír. Kerber Balázzsal közösen vezeti a Litmusz Műhely irodalmi podcastot és estsorozatot, melyben közös élő versírásra kényszeríti vendégeit egy dobókockás ihletgenerátor segítségével.