Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Pályi Péter

Endrey-Nagy Ágoston versei

Körben ültök, tekintetetek a tintahalaké. / Megosztandó mélytenger. / A semmitmondás oszló cápatetem, / cafatjai a mondatokba sodródnak.


Kalüpszó

 
Égő gumiabroncsokkal álmodik.
Nehéz röptű vízimadarakkal,
ahogy befesti fehér tollukat a korom.
Sűrű szagok a sziget fölött.
Felriad, lemegy a fövenyre, virradatig sétál.
 
Türelmesen figyel egy üdítősdobozt,
ahogy a hullámokon a parthoz hintázik.
Közben próbál visszaemlékezni az álmára:
csak a valószínűtlenül fekete víztömeg jut eszébe,
cserzett bőrén végigfut a hideg.
Elmegy gyümölcsöt keresni.

A közeli bozótban rátalál egy útikönyvre;
Amazóniáról szól, egy turistacsoport hagyhatta itt.
Belelapoz, és bár nem ismeri a nyelvet,
elámul az érintetlen, mélyzöld lombtajtékok
és sosem látott rovarok fényképein.
Hazaviszi, bedugja párnája alá,
hogy ezután elkerüljék a rossz álmok.


Carabus coriaceus

A pupillád önállósodik, látszik mohósága.
Befalná a fél világot.
Mészhéjat épít maga köré a nap.
A dombok, mint óriás csigaházak, ránk gördülnek.
 
Mindig felébredek, amikor meglátom magam.
Nyálas a párnád, hajadban salátadarab.
Ez a szoba boncasztalon ásító hasüreg,
mi a fölöslegessé vált szervek mögött
a diszkrét bomlás dala vagyunk.
 
Valami minden éjjel megérkezik,
kirángatja érzékeny, puha emlékeim a hidegre,
és fekete csáprágóival szaggatni kezdi.
Ilyenkor álmomban beszélek, radula, mész, aszfalt.
 
Felemelsz a földről, szeretni próbálod a héjat.
Az egyetlen észszerű megoldás, ha lehunyt szemmel
várod, hogy újra megjelenjen, és megkéred,
öklendezze vissza a héjba azt,
amit egyszer odaadtam neki.

A nyílt víz elhallgatása

Az elfojtás privilégiuma lüktet halántékodon.
Szemeidről nem akarod lekaparni a fátylat,
jótékony homályt borít minden arckifejezésre.
Próbáld meg eltalálni, meddig
nem kényszer a megszólalás,
azután kezdődik felsőbbrendűséged.

Körben ültök, tekintetetek a tintahalaké.
Megosztandó mélytenger.
A semmitmondás oszló cápatetem,
cafatjai a mondatokba sodródnak.
 
Számolj vissza a kínos csendtől,
és amikor hirtelen hűlni kezd a víz,
kidagadó erekkel és vörösödő fejjel,
irányvesztett halrajokkal koponyádban,
murénák rándulásaival gerinced mentén,
tengeri liliommal a gégédben,
ami rég túlnőtte a rendelkezésére álló helyet,


Endrey-Nagy Ágoston 2002-ben született Móron, jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. Verseit eddig többek között a Hévíz, a Műút, a Helikon és az Irodalmi Szemle publikálták, valamint az Umami és Lehetnék bárki antológiák.