Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Veres Dániel

Völgyi Anna versei

akkor is dúsak a lilaakácok, ha / menetszél éget, és / lenn a sok mályvacukor már / izzik a nyárson. // kirándul szerdán, a térképen, úgy / veszi észre, mi várja délen, / mennyi tó, mennyi hal / papírra nyomja


délen


becsomagol, elkészül, de
eltéveszti a számot, így
hajthat végig a sétányon, ott
akkor is dúsak a lilaakácok, ha
menetszél éget, és
lenn a sok mályvacukor már
izzik a nyárson.

kirándul szerdán, a térképen, úgy
veszi észre, mi várja délen,
mennyi tó, mennyi hal,
papírra nyomja,
tábortüzet hogyan rak nádból,
s a község határa azóta lángol.

hallgat lakókocsi, földút, hattyú,
harcsa, az ágak,
víztükörben
tejút, parázs?
lassan égnek a házak,
hamvak a hídon,
pattog a fa, leszakad,
süllyed
a csendben,
felkel a nap.


vízesésem

keresőmotorok mesélték,
vízbetörések után lakatot
hogyan kapott az annavölgyi
bánya, ma turisták látogatják,
hajdan örmény állampolgár sírja.
a rendszerváltás embertelenül
hatott a társadalomra, a veszteseket
sebesen lehagyta. egy viszályba
fulladt kereskedés a kőbányai
piacon nyereségvágyból
különösen rosszul végződött:
lovasok leltek holttestre
a vízmosásban.


Völgyi Anna 1991-ben született Körmenden, biológusként dolgozik. Próbál ledoktorálni, de a versírást jelenleg érdekesebbnek találja a szigorlati anyagnál. Harmadik regényén dolgozik, a második megjelenése folyamatban van.