Csáti-Kovács Anna versei

Részletek

Írta: Csáti-Kovács Anna

Milyen indulás, ha / egy városnak álcázott / vágatból kell felszínre mászni, / felordítani, leporolni, / kiprüszkölni, kiköpni, / kihányni a kormot, / és lekaparni fellegét / égnek, bányának, / anyám gondolatainak, / szenet hagyni a havon.

Mozdulhat

Amikor a bokrok mögött
üvegszilánkot és sötétet láttam,
szénport a szélesedő foghíjak
között, és feketével írt ráncokat
olvastam az arcokon,
megrémültem, hogy anyám
mégiscsak rossz helyre szült.

Milyen indulás, ha
egy városnak álcázott
vágatból kell felszínre mászni,
felordítani, leporolni,
kiprüszkölni, kiköpni,
kihányni a kormot,
és lekaparni fellegét
égnek, bányának,
anyám gondolatainak,
szenet hagyni a havon.

Ahogy nagyanyám
tette, a hollóhajú,
a parázsszemű,
aki kincset kapart
fekete kezeivel.
Három érkezett túl korán,
virágneveket adott nekik,
és telente megszámolta mind,
és számolok én is,
hogy egy vesztett el hármat,
és három volt, ki négyről nem tudott.

És hogy mozdulhat-e jól
egy hetedízigleni hiba?

A Rozi

Jött az állam,
egy régen megbukott,
számolt és átvett
majd eddig elrúgott
minket Hencidáról.
Azóta a Rozi táncol

ugyanarra
a régi ütemre,
vagy egészen újra
remeg szikár teste,
az Alföld már gyársor,
és a Rozi táncol

és táncol a világgal,
az árvagyárban,
tégla vagy gyermek,
kihordod ‒ mindegy,
de épüljön máshol;

a Rozi egész élete
téglákkal rakott,
szíve hátsó falán
egy meglazult darabot
lökött ki végzete,
ilyenformán tette meg

a legutolsó
lépéseket.
Helyette mi,
ismeretlenek
alkotunk a múltból új utat,
ahol a tánc a Rozié marad,

a Rozi pedig nagyanyám.


Titanik bár Oroszlány

„Rongy kölyök lett!" – így az ítélet,
ez minden, ami elhangzik a homályban.
„Róhongy" – teszi hozzá hörögve,
„Mint a ruhád, Pista!"– jön a válasz,
és a fogatlan ínyekre mosolyt ránt a tréfa.
Beáll a csend, majd megindulnak a poharak,
rendeződnek az arcok, az inak, a vonalak,
konok együttérzéssel nyelik a szégyent,
mit az a rongy kölyök a fejükre mért.
Árnyék moccan,
koppan a lépte a kockakövön,
majd csörög a wurlitzer alján az apró.
Felhangzik a mulatós, billeg a bisztró,
a részeg a pulttal, a pultos a múlttal elúszó
opálos halszemekkel imbolyog.
A kocsma megtelik, a zenegép leáll.
Hiába keringőzik odafent a nap,
itt a sötét forog,
világa végső soron nem más,
mint mély vágatban egy hideg roncs,
nehéz fémből készült bárka,
nem hagy menekülni
se rongyost, se senki mást.


Csáti-Kovács Anna 1982-ben született Oroszlányban. Jelenleg Törökbálinton él férjével és kisfiával. A két város közös jellemzője, hogy egyiknek sincs bányája, de erdő veszi őket körül, és mindkét helyen remek uszoda található. Ezért hol itt, hol ott előbb-utóbb biztosan fölbukkan.