Róna Virág verse

Részletek

Írta: Róna Virág

Most megőröltetünk kiszóratunk formába öntetünk / a mozsár széle is elhalványul / mozsárnak lenni önbeteljesítő jóslat / markodba szeded felaprított rézcsillagait

Nyárutó

Ennyi maradt a nyárból
félvállról vett koncentráció
az a derűs sablontalanság
aranymozsár alján heverő sivatag
éjszakára nyitva hagytuk szellőzni
és kérdőjel alakú pózban aludtunk
mint a folyton tűnődő embriók.
Mindig lassan jön a hirtelen: falak.
Most megőröltetünk kiszóratunk formába öntetünk
a mozsár széle is elhalványul
mozsárnak lenni önbeteljesítő jóslat
markodba szeded felaprított rézcsillagait
hogy majd a szabadesés kitárt tenyeredből elmarja azokat
ez az áttetsző rács alattunk
szita és nem szúnyogháló
bejött egy hatalmas bogár!
Tudtuk eddig is: a természet mindenhova benövi magát,
főleg oda, ahol nem vesznek róla
tudomást. Illetlennek is mondhatjuk
giling-galangozó
copfnak nézi idegeidet a nyár
belefonja magát az elfelejtett hajlatokba
elnyúlik az ezerszögű montázs-szilánkok
minden sarkáig
Ariadné fonala rágógumiból van
hosszan mardosó hónapokon át
lilává hangolja bőröd alatt legyártott tűit
de végre érzel valamit
mert közhely hogy vannak testrészek
melyeket csak akkor érzünk ha fájnak
szóval az idegek is ilyenek
gyötrelmes a nevetésük
körbezsongják lelohadt lényed
virágzol
belekapaszkodsz a szitába.


Róna Virág 2000-ben született Budapesten, másodéves hallgató az ELTE esztétika és francia szakán. Versei eddig a Műúton és a Kulteren jelentek meg.