
Benyitni valahova és
- Részletek
- Írta: Tóth Norbert
arra gondolsz, most végre elfelejtheted / a halálba terelt nyárfák / gerincroppanásait, a vízbe / hajított lepkék összetapadt szárnyait, / hogy utoljára két éve júliusban / tudtál úgy nézni egy őzre, / hogy nem valakit láttál [vártál] benne
Benyitni valahova,
(ahol szól a zene és elkapják pillantásuk
szobor arcú idegenek: barna szatyorból isznak,
mint a szesztilalom idején,
és a magára hagyott szobamérlegnek
meséled csendben, hogy miért vagy itt
hajnali háromkor az óra alatt
az állomás előtti kőpadon,
és csak úgy tudsz nézni, ahogy két
egymással szembeakasztott télikabát
egy kora nyári hajnalon,
és úgy mozogsz, ahogy vállfákat
táncoltat a szél,
de most ez szélcsend, ritka alkalom,
és mások kedvéért felhajtod a szilánkokkal
telt korsóból a sört, de pár kör után már
te is élvezed
és a fontos dolgok megkapó banalitásával
hanyatt esel egy félig rohadt banán héján:
arra gondolsz, most végre elfelejtheted
a halálba terelt nyárfák
gerincroppanásait, a vízbe
hajított lepkék összetapadt szárnyait,
hogy utoljára két éve júliusban
tudtál úgy nézni egy őzre,
hogy nem valakit láttál [vártál] benne,
csak egy párosujjú patást,
ami, mellesleg, szintén egy csoda.
Minden, amit egész eddigi életedben
csináltál, kiszakadt, mint mélyen tartott
levegő és)
és csak nézni a kilátást.
Tóth Norbert 2000-ben született Budapesten. Korábbi versei a Nincs online-on jelentek meg. Szeret kóbor macskákat simogatni.