Szabó Gergely versei
- Részletek
 - Írta: Szabó Gergely
 
Tudja, hogy már nem / jár át nevetés minket, / csupán az előfeltételek / szövik a szívkoszorúér / falán csüngő szellőket.
Hold
Jeges köveken, terpeszülésben,
domború falevelek nesze között
és még számtalan egy helyen
rejtőzik, pucér örökelvűségben.
Elfordul és lélegzetvisszafojtva
sárgul át a túloldalra, miközben
türelemmel figyeli, halvány,
kétélű geometriánk. 
Tudja, hogy már nem
jár át nevetés minket,
csupán az előfeltételek
szövik a szívkoszorúér
falán borogató szellőket.
lépcsők
legalább a tócsát magyarázd el. idézett idő, 
idegesítő idomok, beidomult idegenek. először 
megkeresés, azelőtt vihar, utána tévedés vagy 
iránytű, most smaragdemlék. jó lenne rólunk 
száztíz évesen egy fotó, de elég a napkollektor, 
maraton egy párhuzamos megrekedtségben. 
gallér, csipogó tettek, hajviselet helyett 
tétlenségben kaland.
a meccs véges, a hús
romlott, a sudoku
hibás, a szám kevés,
a vágány gazos,
a lét megfontolt 
és a napszemüveg
hátrafelé. a háj 
aranyos, a szülés
kemény, a megpillantás
véres, a távlat
sistereg, a színház
szőkített, a szakasz
csúszik, ha kijövök,
elesek, ha maradok,
elesek, ha elesek,
elalszok, ha neszeket hozok,
reped az aszfalt. a kukából
enni lehet. a becsapás
kozmikus, aki vagány
vázlatos, a bőrkabát
féltékeny, a szépség 
teher, a teher
vonat, idézett idő,
időzött idegenek, 
idegesítő idomok, 
idomtalan idők. 
neonzöld tájakon hősködünk. gurulnak
és elvesznek ceruzáink. grafitpor száll megvakult
tereinkre. a nem megyek elkapkodott, a kitűrt
ingek gyűröttek, a betűrteknek mindegy,
az állkapocs összevarrva, szembekerülésünk
fölkarcol. az ázott sóderen sodródsz ki.
megszereltem a biciklid.
megosztottak
kétszer felejtettem el a szimfóniát
ami nyitánnyá vált közöttünk
azóta egyszerű dolgok jutnak
az eszembe hogy régen
néztem az eget a fejem
sarkától
terjed a pernye a nyárnak
szaga van a kutyának meg nesze
a következő tizennégyes busz elhagyta
a családját
miért vonszolok
minden sóhajt
a ceruzából leporladt
grafitdombokhoz
leszakad a füle
a zacskóban hurcolt
kegyelemnek
elfoszlik az összhangban
és a rekesznyíláson át csalja
meg egy másik szólammal
haragzár a kihűlt jövő
visszavárnak

						
						
						