Nagy Anna versei
- Részletek
 - Írta: Nagy Anna
 
S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly / között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista. / De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon / fázik és egyedül megy színházba.
képversek
20210716.jpg
A szájából a füst az arcom előtt szilárdul meg. 
 Felülírjuk a konvenciókat. Rögzülnek a mondatok, 
 amikre később csak egyedül lehet gondolni. 
 Itt még nem tudom, hogy őt, vagy azt, ahogy figyel.
kirandulos3szerkesztett.jpg
átlapolják egymást a levelek gerincükön átsüt 
 a nap bogarak másznak a csuklómon csípnek 
 a szúnyogok fekszem a földön leterítve
 farmerdzsekik itt hagyjuk valaminek 
 a kezdetét fáradt vagyok nyűgös
 egy ki nem mondott egyezség szerint  
 most én haragszom rád te pedig tűröd
 fejjel lefelé nézlek amíg 
 az arcod nem tűnik többé arcnak
20191231.png
A kép nem jeleníthető meg.
20060922.jpg
aránytalan testű papírtélapókra világít az égősor
 bűntudatom van de még nem ismerem ezt a szót
kintsugi
Az emlékek darabokban raktározódnak. Körülmények szivárognak 
 a résekbe, mint arany a tányértöredékek közé. Minden felidézéskor 
 más mintában állnak össze, ebben a változatban félek. Hallgatásaid 
 előfeszítik a véget. Epizodikus emlékek nyílnak és zárulnak minden 
 illatban, kisajátítod a reggeleket, meghatározod mindegyik ébredést.
fejjel a tengernek
S. kifekszik a partra, fejjel a tengernek. Olyan lányokra gondol, 
 akiket más országokban szeretett, közép-európai szűk utcák savanyú
 esős reggeleire, cigiszagú ruhatárak kongására, születéstől 
 meghatározott melankóliára. Ha ez egy film lenne, itt érne véget.
 S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly
 között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista.
 De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon 
 fázik és egyedül megy színházba. Hetekig idegen érzést vakar
 a tenyeréről, csúnya üléshuzatokba fojtja kényszerült akcentusát,
 jövevényszavakkal vigasztalódik. Mindenkihez ragaszkodik, akiben
 felfedezhetőt talál, ugyanolyan lányokban csalódik. Elkerülhetetlen, 
 kínos találkozás lesz minden hazaút S. közép-európai petyhüdt 
 városába. A hegyekből mindig több marad majd mögötte, és S. 
 minden fülzúgásban a tengerre gondol.
Nagy Anna 2001-ben született, jelenleg az ELTE PPK pszichológia szakos hallgatója. Versei többek között a KULTer.hu-n és a Zempléni Múzsa folyóiratban jelentek meg.

						
						
						