Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: a szerző archívumából

Farkas B. Szabina versei

elpakolva megszűnik / a honnan halmaza mostantól / minden és sehova / között keresi bolyongási szögét / hamubasült kihűlt megrágott / régenízű látvány az ablakban / fordítva betett filmtekercs


Vakvágány

vagonok szagát issza a bőr mint
húsvétkor a rossz kölnit
egymásra rakódik utakkal
tekervényes illathálóing
hol legyen haltenger
kizakatol veled a torkolatig
másvilágba dugott fejed

kissé meggondolatlan vágtában
megtanulod lassan hogyan kell felülni
a lóra háttal talánybokor
kőbálvánnyal
tompán puffanó
egyenként
fesztében pattanó idegszálak akkordja

elpakolva megszűnik
a honnan halmaza mostantól
minden és sehova
között keresi bolyongási szögét
hamubasült kihűlt megrágott
régenízű látvány az ablakban
fordítva betett filmtekercs

felszállni nem volt kétség
körbefutástól megszédült
búgócsiga hangja
sebes zónázó ícé masiniszta
klasszikus nyúlnevek levegős hangzókkal
tedd le a pakkot már telemarkoltad
honvággyal nem fér bele
mazsolányi reggeli arcod se

 

Kelyhek kettes

Mikor lesz tele,
amit legalább tizenkétszer
kiittunk? Lucskos újjá-
töltögetés, levedlett életek
helyén megkövült
madarat találni. Ehhez hátra
kellett nézned. Kettérepedt
közönyünk kamu
aranybevonata, műbőr
tarkómon celofán kéz
nyoma. Letéphetjük.
Ki merem inni, ha
te is, akkor nyerünk
még háromszáz évet, hogy a
megfáradt csatornarendszer
kiköpje sarát.

A víz ürügyként éri
csak a domboldalt,
míg átfolyik ezerszemén
a rögpislogás.
Hermész, te most
rejtegetsz valamit az
értetlen vigyor alatt,
vagy jobb híján
átutazóban a saját
szarkád lábnyomán?

 

Parainesis

Fogod magad és megdicsőülsz,
spontán. Nem kell sok fából vaskarika.
Neked az orrod különös
Achilles-inad. Sztüx vizéből
csupán ez a pöcök kandikált.
Apád dolgos kezétől
formálódott másolatod. Életre kelni,
ez még megvan, látom. Gyerekkorod
körömalatti piszok a satutalpon.
Nincs más hátra, menj az orrod után,
igazat szólj! Mondom, ne hazudj, érted?
Nem nagy cucc. Szökni se kell mindenáron,
de tegyél egy próbát!
Legyenek rablók, betyárok, lidércek, sorsrontók,
szóval félelmetes banda. Szegélyezze
iskola és börtön utad!
Orrod végig cövek.
Szinte látom, magadtól is kitalálod,
hogy változz szamárrá, és faljon fel
a cet. A végére tele a tarisznya,
lényeg, hogy a megfelelőre markolj rá,
belátás kerüljön
kezed ügyibe! Hass, alkoss, gyarapíts!
Járt utat a járatlanért sose, fabábú!
Hosszú még az út.

 

Farkas B. Szabina 1985-ben született Pécsett. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem BTK filmtudományi és esztétika szakán végezte, majd ugyanitt pedagógus mesterdiplomát szerzett. Azóta a fotó-, és színházművészet területén tevékenykedik. 2021 óta publikál, prózái és versei jelentek meg.