Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Zsemberi Timea

Vigvári Tamás verse

a pincében nincsenek tükrök. csak lámpák. / anya rám néz a haldokló fény alatt. / ha néha találkozni akarok magammal, / barna szemében igazgatom a koszos tincseimet.


nincsenek tükrök


1.

a pincében nincsenek konzervek. csak
ivóvíz és harapható félelem.
teleesszük magunkat remegéssel,
egyre vékonyabb mindenki.

ha eléggé lefogynánk,
elrejtőzhetnénk a fal repedéseiben.
akik bombák alatt születnek, vajon
túlsúlyosak lesznek vagy anorexiások?

2.

a pincében nincsenek rádiók. minek?
mire bekapcsolnánk, már nincs
se adás, se állomás,
se bemondó, se hallgató.
 
hírek nélkül is tudjuk, mire számítsunk.
bezúzom anyám arcát, ő az enyémet.
ha eléggé ocsmányok leszünk, talán
nem minket visznek el.

3.

a pincében nincsenek tükrök. csak lámpák.
anya rám néz a haldokló fény alatt.
ha néha találkozni akarok magammal,
barna szemében igazgatom a koszos tincseimet.

nézem a plafont. a világ felfordult tengelyét.
helyet cserélt a két ős-reflexió.
idelent az élők kushadnak némán,
odafent halott apák őrzik romjainkat.


Vigvári Tamás 2003-ban született Budapesten. Korábban jelentek meg versei a litera.hu és az aFüzet irodalmi portálokon. Különleges ismertetőjegye, hogy mindig elírják a nevét, ezért számára minden bemutatkozás egy betűzőverseny. Szeret verseken gondolkodni, néha még le is írja őket, bár ez ritka eset.