Asbóth Bence versei
- Részletek
 - Írta: Asbóth Bence
 
mari néni tekintetével / amit azóta is vakarok magamról / akkor is féltem de / most félek csak igazán / ahogy gyűrött arcommal / cigarettasárga ujjperceimmel / befurakodom / a létezés magányos rései közé
irányok (1)
befeszült a test, melyet a hajnal karjaiból 
emelnek ki a fotonok. arcodon szétfutnak 
a fény ráncai. reménytelenség önt el. 
befelé nősz, mint egy gyulladt szőrszál, 
a kinyílás szépségét másnak hagyod. 
lépteid felfelé süllyednek az óceánban,
a delfinek istenként dicsérnek 
maguk között, hogy ha eljön a megfelelő 
pillanat, nyugodtan elmondhassák,
én ott voltam a reszketés vizének tükre alatt. 
befeszült a test, melyet a hajnal karjaiból 
emelnek ki a fotonok. mint a fotonok, 
mozgok, hogy éljek.
most félek csak igazán
erdőben szaladva
a poloska 
gyomorkeserű zamatával a nyelvemen
darázspókkal a képemen 
sötét földdel a körmöm alatt 
temetőbe való 
halottra való 
górható föld 
süvít zuhanás közben 
két és fél méter 
a törött lábammal 
a feltört sarkammal 
az éhes gyomrommal 
az orromra száradt takonnyal
a szilánkos tenyeremmel 
a csalán marta pucér bokáimmal 
a meztelen seggemmel
a mindig megdöglő állataimmal 
szutykos kutyáimmal 
girhes macskáimmal 
poshadt vízbe fulladó 
pelyhedző kacsáimmal 
és a haláluk okán sötétbe zuhanó tekintetemmel 
mari néni tekintetével 
amit azóta is vakarok magamról 
akkor is féltem de
most félek csak igazán 
ahogy gyűrött arcommal
cigarettasárga ujjperceimmel
befurakodom 
a létezés magányos rései közé
Asbóth Bence 1999-ben született Debrecenben. Jelenleg egy Vintage ruhákkal foglalkozó webshop tulajdonosa. Versei jelentek meg az Irodalmi Szemlén és a Vatesben.

						
						
						