
Gál János versei
- Részletek
- Írta: Gál János
pontosabban vannak még leánykák / újlatin és szláv nyelveken viháncolók / de már nem köszöngetnek semmit magázva / drága édesapjuknak és azt sem tudják hogy ez egy múzeum / csak az ölébe ülnek Darányi Ignác földmívelésügyi miniszternek
Dr. Gál János: Tengerimalacok (Cavia porcellus) időskori elhullási okainak retrospektív vizsgálata 1993‒2001 között
Bogyó 1993-ban hunyt el,
Antall Józseffel együtt.
Nehéz év volt.
Az inkák földjéről származott
(mármint Bogyó),
ahol sós és száraz a levegő,
őseit pánsíp és charango dallamára
forgatták a tűzön.
A szerencsésebbek, mint apró,
fordított kolumbuszok,
visszafelé keltek át az óceánon,
az újból az óvilágba, az idővel szemben,
de ezzel sem sikerült elkerülniük az elkerülhetetlent.
A tengerimalacok sokféle formáját művelik a halálnak,
többnyire ártatlanul és jóval az időskor előtt vesznek el,
felelőtlen zöldségek és ajtók által
de Bogyó ebben is más volt.
Kétezer-egyet is megérte volna,
valami más erő lakozott benne,
mint bélcsavarodásra hajlamos nemzedékében.
Annyi amszterdami kisállatvásárt átívelő ember-
és tengerimalac-öltő után,
Bogyó itt hagyott minket.
Méltósággal engedte el az életet, mint egy miniszterelnök.
Vagy talán ő vette el magától,
megelégelve egy évtized kivételességét.
Ketrece mellett állva fejemben Chopin B-moll gyászindulója szólt.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Mekkora diznilend vala ez
ahova úri családok hajtattak
krinolinos leánykákkal az Andrássy úton
a leánykák pedig hüledeztek
hatalmas romantikus festmény
szürkemarha bikák párbajoznak a tehenekért
a feszülő brutális erő láttán
egy kicsit ők is szürkemarha tehenek akartak lenni
köszöngették hogy milyen kedves magától
édesapám egy csoda ez a mezőgazdaság
vajon hol rontottuk el
az enyésző ámbrás parfümökből lehet az az egyedi doh
amit sehol máshol nem érezni
talán mégsem mezőgazdaságában él a nemzet
és valóban elég pofás kaszinó lett volna ebből az egészből
pontosabban vannak még leánykák
újlatin és szláv nyelveken viháncolók
de már nem köszöngetnek semmit magázva
drága édesapjuknak és azt sem tudják hogy ez egy múzeum
csak az ölébe ülnek Darányi Ignác földmívelésügyi miniszternek
úgy látszik hiába haltak ki a jávorszarvasok a Kárpát-medencéből
és hiába hozott legalább egy jávorszarvas fejet Kádár János a Szovjetunióból
hiába tették le egyöntetűen a szigonyt a magyar halászok 1888-ban
most már a kihalt állatok kicsit még kihaltabbak
a letett szigonyok még letettebbek
hacsak nem épp a hanyatlás volt a cél
mert mégis mihez ért a magyar
ha nem ahhoz hogyan kell
dicső korok után stílusosan hanyatlani.
Gál János 1999-ben született Budapesten. Történészként végzett az ELTE-BTK-n, jelenleg muzeológusként dolgozik. 2021-ben jelent meg Az eltűnt hírnév nyomában című első verseskötete, mely elnyerte a Magyar Írószövetség Debüt-díját.