A szó hatalma

Részletek

Írta: Gažík Viktória

Ha behunyom a szemem, a sötétben is szavakat látok. / Rád gondolok, és szavakból állsz. / Céklalé meg Hupikék Törpikék-kazetta. / Azt hiheted, hogy ezek tárgyak.

                                               Nővéremnek

Embriódalok halkulnak.

                           Nyüszítenek.

                                     Elhallgatnak örökre.

Érezni születtem, de arra tanítottak, hogy kell a végletekig értelmezni.

         Annyi mindent kell még elmondanom, mégis mindig a nyelvembe harapok, ahelyett, hogy szólni tudnék.

És megfulladok, ha nem jutok szóhoz.

         Anyám szavakkal táplált anyatej helyett,
              ahogy majd én is a gyerekeimet.

Gyereket várok ‒ ez a mi titkunk, a szó. Nem az, amit a test mutat.

       A gyerekeid szavakat utánoznak.
            Az enyéimet, a tieidet.
          Nekik a szó még csak szó,
                nem a nyelv része.

Hogy írjam le, hogy fájnak a szavak? Engem mindig szóban bántottak.

   Ha behunyom a szemem, a sötétben is szavakat látok.
          Rád gondolok, és szavakból állsz.
      Céklalé meg Hupikék Törpikék-kazetta.
           Azt hiheted, hogy ezek tárgyak.
               A valóságot akarom leírni.
                A képzeletemben vagy,
                 ami csak azért létezik,
                mert gondolkodok róla.

Ha a vérünk egymásba folyik, többé nem lehet különválasztani.

    Elsősorban nőből vagyunk, te meg én,
                csak utána testből.
     Így szült anyánk minket egymásnak.
           A szavakat is feláldoznám.
                         Érted.
                        Értetek.
                     A lányaidért.
                  Anyánk lányaiért.
                         Értünk.

Félek bevallani, hogy túl sokat beszéltem felesleges dolgokról. Hogy elfecsegtem a közös időt. Hogy én még folytatnám, amikor te már nem leszel itt.

Szavak nélkül, hogy jussak szóhoz?

Gažík Viktória 1999-ben született Pozsonyban. Jelenleg a Comenius Egyetem magyar tanszékének kiadványszerkesztő szakos hallgatója.