Papp-Sebők Attila: (hegymagas)

Részletek

Írta: Papp-Sebők Attila

közelemben egymáson gabalyodó indák, / tövises bokrok, takarva vagyok. látod-e a part / iszapsávját, a fölcsapó vizet, a hullámba érő fényt, / a fák mögül előbukkanó kígyó testét, kiálts rá, / kiálts rám

(hegymagas)

ahogy a lombokból a szél kiered vagy a sziklák
közt a csermely lerohan a meredélyen, most
minden a testbe szorul, az irgalom tükrébe,

és mint akit eloldoztak folyóitól, szakad a szív,
hallgatom a megáldott föld nyelvét, várom,
hogy átüthessek rajta, felérjek a magasba.

jó lenne az is, ha már nem kellene attól félnem,
mi esik egyetlen szóba, a sejtés, hogy vajon
köveimet szétbontják-e, szúrt seb tenyerembe,
lábfejembe kerül-e.

közelemben egymáson gabalyodó indák,
tövises bokrok, takarva vagyok. látod-e a part
iszapsávját, a fölcsapó vizet, a hullámba érő fényt,
a fák mögül előbukkanó kígyó testét, kiálts rá,
kiálts rám, szaggass magamétól különb
részekre, hogy kijussak, és megismerhessem
a világos sziklák egészen ritka, forrássá szelídült
vizeit, a szőlőszemek ízét, az akaratot, hogy
mi hívott ide.

tudom már. az erdőt járom, láttam
sóbányákat, barlangokat, vízinövényeket,
láttam létezésem keretét, az összes
magatartást, amit a természettől legtávolabb
eső formában gondoltam magaménak,
az összetorlódó tudat-tömegben a kő,
a fa és a folyó egyenértékű világanyag,
ahogy az erdő hópuha vállára hajtom
a fejem, hegynevelte magasságában
az érkezésünket ünneplik.


Papp-Sebők Attila (1997, Sepsiszentgyörgy) – a BBTE pszichológia szakos hallgatója, Kecskeméten él. Móricz Zsigmond-ösztöndíjas, jelenleg távolodási kísérletek munkacímen készülő első verseskötetén dolgozik.