
Dóczy Bianka Anna: Élőkordon
- Részletek
- Írta: Dóczy Bianka Anna
Újabban egyre több mindenben fedezlek fel, / annyira értelemszerűen kihozod belőlem magamat
mindig érdekelt a kulcsra zárt szobád,
az a pár négyzetméternyi rejtély,
ahol a gyertyák csak erőtlenül tudtak égni,
halványan megvilágítva Petőfi portréját a falon,
a füstüveges dohányzóasztalt
magazinokkal kitámasztva, amiket sohasem olvastál.
Feltűnt még néhány poros videókazetta,
és az összeszereletlenül álló bútorok geometriája
amik már-már kerülték a fizika törvényszerűségeit
Megértelek, nekem sem egy börtön jutna az eszembe.
Hiányzik még egy képkocka mindenről,
amit nem érkeztem megjegyezni.
Ezért néha bekopogtam hozzád
- akaratosan,
és csak álltam
talpbetétes gyerekcipőben
odatapadva
40 kilós mágnesként egy szűk fémlabirintusban,
hogy ajtót nyiss cinikusan -
„szeretnél valamit?”
Újabban egyre több mindenben fedezlek fel,
annyira értelemszerűen kihozod belőlem magamat,
pedig már évek óta nem láttalak.
Hallottam, hogy nem olyan rég elkezdtél
magas datolyapálmát és szép, de mérgező leandert
ültetni a teraszra.
Így már az ablakodon se láthat be senki.
Vihar volt reggel és azóta minden:
az opálos égbolton hógolyóvá lett Nap,
az izzó februárra emlékeztető nyár,
az épületek és a gyümölcsfák közé betörő köd
olyan émelyítően fehér,
hogy mindjárt beleolvadok a sápadt bőrömmel és
csak a hajam ment meg – allergiás lettem a szőkítőporra.
Felhívnálak elmondani, ha nem volnál ilyen hangulatember.