
Gáldi Márta versei
- Részletek
- Írta: Gáldi Márta
egyre mélyebbre süllyedsz / magad alól / vetted el a földet / kósza érzelem ahogy / apály előtt lábfejed utoljára megmosom / tisztaságot hagyok magam után
gyálukaluluj, 1100m
magasban jobban húz a föld
egymáshoz vonzódunk
a fák alól kioldja a köd a gravitációt
tűz körül padokon
füstszínűre szárítjuk a nyirkos ruhát
a városban eső után felmossák a lobbikat
sáros cipőnyomokat hagynak a frissenérkezők
gyerekek születnek, összevizezzük őket
keresztet rajzolunk a homlokukra
a magasban mélyre húz a Föld, magába tuszkol és letör neked egy fenyőágat, mikor elindulsz lefelé
a ködöt itt ne felejtsd
πέτρα
kövekre cseréltél
az űr tűrhetetlen
vízpartokra jársz le
engem keresel szélben
sodrásban épp jó helyen
nem mutatom magam
úgyhogy köveket gyűjtesz a parton
hullámokon át figyelem
nincs kedvenced vagy koncepciód
kerek fehér vagy lapos legyen
akaratgyengén guggolsz és kapkodsz
levegő után
sietve építkezel
lassan fáradsz
lassan térdig ér a kő
egyre mélyebbre süllyedsz
magad alól
vetted el a földet
kósza érzelem ahogy
apály előtt lábfejed utoljára megmosom
tisztaságot hagyok magam után
és a tudatot hogy létezik ilyen
a poklot
te kövezed ki
mellek mosolyok drágaság jólétnek tűnő kőegyszerűség
a mellkasodig ér
utoljára sírsz szavakon
mostantól nem mész messze bár utazni utazol
bekerülnek az utolsók
már nem látlak
te eddig sem láttál
szél vagy hullámzaj sincs ami emlékeztetne
sziklába építetted magad
azt mondod ez jó dolog
én nem beszélek
de mindenre emlékszem
testem memóriahab
fodrozódások fehérjén át figyellek
és hosszú éveken keresztül
lassan
egy ábrázolatot mosok beléd
Gáldi Márta 1994-ben született, Budapesten él. Bár fiatal kora óta ír, korábban nem sokszor publikálta verseit. ELTE Anglisztika szakán végzett, jelenleg a filmiparban tevékenykedik egy rendező munkatársaként.