Ferencz-Nagy Zoltán versei

Részletek

Írta: Ferencz-Nagy Zoltán

Sohasem érkeztünk meg, / pedig folyton hajnalodott.

A mozi utáni fény erejével

 Jól vigyázz,
amikor kijössz a moziból,
világosság lesz. 

               Íme, aki kicsomagolta magát a vászonból,  
               íme, akit leőröl a kinti fény,
               íme, aki morzsolódik.

A galambok tisztában vannak
a mozi utáni fény erejével,
ereszek alól lesik,
mikor kúszik elő a következő áldozat
a plakátokkal teli ajtók mögül.

Várják, hogy első darabkád a földre peregjen,
majd búgva rádzuhannak,
s elmorzsolnak figyelmesen,
mint egy rózsafüzért virrasztáskor. 

               Ott a vadászmezőnk,
               itt a templomunk,
               összegyűjtjük a morzsákat,
               s hozsannává emésztjük.
               Begyünk belső szentély, ahonnan
               senki nem jut pokolra.

Ez vár rád a mozi után,
a galambok ismerik az embert,
pár jól beállított képsor után
leőröl a fény.

Egy lehetséges zarándoklat (1)

 Októberben ment fel a hegyre,
a csapás latyakos volt,
bánat húzódott a cserjékre,
nyálkás és áttetsző,
mert ilyen a bánat,
felülkerekedik, mint a harmat,
csak nem enyhülést hoz,
hanem latyakos hegyi csapásokat,
s nyákot a törpefenyőkre. 

             A nap úgy bukik alá,
             mint hosszú nyarak végén
             búzamezők horizontján
             a túlterhelt arató. 

Októberben ment fel a hegyre,
télre is ott maradt,
s a hó, a szelek
emberképű havasi sziklává
faragták, a fuvallatok járatokat
vájtak bele, környékét tavasszal
belakták a mormoták,
mert ilyen a bánat,
kedvez az alpesi pusztának.

Egy lehetséges zarándoklat (2)

Sohasem érkeztünk meg,
pedig folyton hajnalodott.
Kőkertté alakított temető
zárta el a réteket,
az átjárás tilos volt. 

Magára hagyott őszi eső,
a kőkertté alakított temető
precíz volt és rendezett.
Hajnalodott,
s nekünk tilos volt az átjárás. 

A túloldalon rétek,
aki átér, arra jópár napi munka vár,
míg megtanul járni a sok kikerics közt. 

Hasonlóak voltak régen is a temetők,
egyik oldalukon erdő vagy rét,
a másikon ház, út, templom,
de akkor még jártak szellemek a kőoszlopok felett,
s ha a köd megérkezett,
a sírok közt futó moha
felnyögött a tökéletes körülményektől.
Jó volt akkoriban mohának, zarándoknak, temetőnek lenni,
az átjárás szabad volt.

Ferencz-Nagy Zoltán 2001-ben született Brassóban. Jelenleg harmadéves bölcsészhallgató Kolozsváron. Lassan három éve közölget itt-ott. A szíve szakad meg a hegyekért.