Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Részletek

Írta: Bodor Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

A mozdulatnak az ad súlyt,
ami utána következik.
Kigombolni a szövetkabátot,
lerázni a vállról, végig az alkaron,
engedni lezserül omlani a földig.
Jan Palach nekifeszül a szélnek,
nem gondol megfázásra. 

Ha gyenge volnék, esőért könyörögnék.
A szoborig kell futni. Belátható a táv.
Különben is, mikor bízzon az ember
a testében, ha nem húszévesen.  

Félő, hogy megcsúszik. Az utcákat
virradatkor slaggal fellocsolják,
két évszak óta ez a rendszer
pótcselekvése a köztereken.
Melyik város emlékezne szívesen
azokra, akiket falhoz állított?
A gyufásdoboz szélén kitapintja
a foszforcsíkot, rázza a hideg. 

Soha ennyire forró tavasz
nem lesz megint ezen a világon.
Ha gyenge volnék, imádkoznék,
hogy vegyék el tőlem a tüzet.  

Felfénylenek a megfagyott sínek.

Bodor Emese (2004, Budapest) verset és publicisztikát ír.