Murányi Zita gyerekversei

Részletek

Írta: Murányi Zita

Amikor anyu teherbe esett, megijedtem. / Egy narancs növekedett a hasában, először

Este van

Este van, este van, mindenki motoszkál,
anya még ott áll a teli mosogatónál.
Apa elnyúlik a fotelben, nézi a meccset,
azt ordítja, a bírónak otthonról elmentek.
Öcsi fogat most, apa tarkóján kiugrik
egy súlyos izomköteg, szanaszét görögnek
a vízcsöppek. Mintha az esti ég vállára
ömölne az arany, én még utoljára
megfésülöm a hajam.

Születés

Tudtam, hogy két szülőből lesz egy gyerek,
de nem tudtam, hogyan,
csak, hogy este
a legmélyebb sötétben,
odébb tesznek egy kispárnát.
Amikor anyu teherbe esett, megijedtem.
Egy narancs növekedett a hasában, először
egészen kicsi volt, kerek és apró.
Aztán hirtelen, mint egy hatalmas görögdinnye
vagy egy gömb alakú űrhajó.
Abból nőtt ki az öcsém keze meg a lába,
aki már odabent emberi formát öltött.
Mire megszületetett, a szüleimre is hasonlítani kezdett,
de miért anyuból jött ki,
ha apura sokkal jobban emlékeztet?

Homeless

Kiskutyát akartam, nagyon,
ki lehet kötni a gangon,
karácsony, szeretet, béke,
valami mégiscsak kéne,
valami amitől jobb lesz,
apu a hóember homeless?

Murányi Zita (1982, Budapest) Bródy-díjas író, költő. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végzett. Utolsó kötete: Istenhez emelem az árnyékod (AB Art 2024). Publikált az ÉS-ben, Jelenkorban, Bárkában, Népszavában, gyerekversei jelentek meg a Felhőpárna, Aranysityak, Mondanivalók, Viszek egy szívet antológiákban.