Tim Mariann versei

Részletek

Írta: Tim Mariann

nem kell tekintettel lennem magamra / csak bámulom ahogy gondolataidat a vízbe mártod / és szétfolynak az ujjaid.

Főkérdés harmadikban

Ki az, aki már egyedül megy haza?
Ki megy ma haza egyedül?
Te mikor mész haza egyedül?

Persze sokszor nem is mész haza
mert hegedű szolfézs kosár
nemsoká onnan is egyedül
csak kulcs kell
telefonod már van
ezentúl magaddal viheted
(tudom ez a legfőbb előnye)
persze bent csak kikapcsolva
táskában persze
persze

és figyelj
azért néha
ha fagyizni akarok
vagy csak lemenni a partra
akkor nem gond
ha összefutunk?
Csak amíg lehet
mert aztán elég
ha a pénzt odaadom
te meg mész a fiúkkal
vagy egy lánnyal.

dehogyis
csak az allergiám
a nyárfaszösz bántja a szemem

hogy reggelente elvihetlek?
köszi rendben
majd nem adok puszit
max a kocsiban
nem kell integetned
csak nyugiban elviszlek
délután meg várlak
jössz egyedül.

#Az akváriumból kiesnek a halak

Reflexből visszakérdeznék
a támaszkodókezem megremeg
nekem nem volt akváriumom
gyerekkoromban
de nem kell szánnod emiatt.
Mi pintyeket tartottunk
kókuszdió héj volt az odvuk.

Azt mondod
óvni kell a vízegyensúlyt
talán igazad van
napokon keresztül hívtál
nézzem meg őket a saját szememmel
mert ott legalább sötét és hűvös van
zöldes derengés vibrál a falon és ez megnyugtat
nem kell tekintettel lennem magamra
csak bámulom ahogy gondolataidat a vízbe mártod
és szétfolynak az ujjaid.

A közlés egy formájaként
halak szöknek a szemeidbe.

Tim Mariann 1982-ben született, Óbudán. A DunapArt Művészeti és Közéleti Magazin szerkesztője. Írásai megjelentek többek között a Liget, Napút, Népszava, Szófa, Polikróm folyóirat oldalain. Olvasókört vezet az Óbudai Platán Könyvtárban.