Agóts Mátyás versei

Részletek

Írta: Agóts Mátyás

sose szabadott beszélni / pedig volt mikor minden pesti / tudta hogy a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között / a szűcs sanyi / lebeg

el ultimo adiós a sandor kocsis

nyitva maradt az ablak nyitva
hagyták hogy bemászhassanak a nyitott ablakon fekete
ruhában övükben makarovokkal emdét szívva pedig szívhatnának
marlborót is de az emdét ingyen kapják és így
spórolni tudnak rajta a megspórolt pénzből majd zsebórát vesznek és
hazacsempészik és eladják

ki hibáztathatná őket bemásznak
megölnek meg akarnak ölni és ha
megöltek akkor leveszik majd a fekete ruhájukat és beadják a katalán
patyolatba és otthagyják a fekete ruhákat nem váltják ki mert a
magyar népköztársaság fizeti nekik a fekete ruhákat

aliz azt mondja hogy nem akarnak megölni vagy
ha igen akkor nem fog nekik sikerülni de aliz mindent mond
mióta amputálták a lábfejem meg akar nyugtatni de aliz ehhez
nem ért ehhez az orvosok sem értenek síndrome del
miembro fantasma mondják és bólogatnak
ezért viszket a lábfej amelyik már nincs
señor kocsis

de az orvosok nem látják őket a fekete ruha a környezetbe
olvad nem látja aki nem tudja hogy mire kell figyelni és honnan tudnák
ezek és honnan tudná aliz és honnan tudná bárki hogy mikor
fognak megölni meg fogják ölni a többieket is mert
nem engedhetik meg maguknak hogy
éljünk még akkor se ha nincs már lábfejünk

ha mindegyikőnket meg akarják ölni az tartalékokkal együtt
tizenhét váltás fekete ruhát jelent az sok pénz szóval
spóroljunk a golyókkal

a jelentésbe majd az kerül hogy belém lőttek háromszor
hogy biztosan végem legyen
és ahogy ott fekszem a barcelonai betonon
homlokomon és térdeimen szépen lassan
megjelenik majd a ki nem lőtt golyók nyoma

lebegett

a szűcs sanyiról eddig nem beszéltem az
ember ilyenekről nem beszél

sose szabadott beszélni
pedig volt mikor minden pesti
tudta hogy a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között
a szűcs sanyi
lebeg

a dózsa rekordsok jegyet adott el akkoriban
mindenki látni akarta a szűcs sanyit
a hatvanegyedik percben a stadion elhallgatott
a hatvanegyedik percben mindig ha gól volt
akkor a játékosok csendben ünnepeltek és
a szűcs sanyira várt mindenki
hogy lebegjen
ő pedig lebegett

amúgy sem volt rossz játékos ezt meg kell adni
a válogatottba is befért volna pedig az ötvenes évekről beszélünk
grosicsbuzánszkylórántlantosbozsikzakariásbudaikettőkocsishidegkutipuskásczibor

figyelni kellett nagyon ha az ember látni akarta ahogy a szűcs sanyi
lebeg
öt centire voltak a stoplijai a talajtól úgy körülbelül
de mindig ugyanannyira
mindig a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között
mindig elegánsan ilyen arisztokrata arca volt a szűcs sanyinak
szolnoki proligyerek volt pedig

aztán magasabb körökben úgy döntöttek
névtelen szavazással egyhangúan
hogy meg kell mutatni a szűcs sanyinak
nem tetszett nekik az az öt centi szóval
felakasztották a szűcs sanyit
az akasztófát megtartotta
az elmúlt akárhány rendszer
mint olyat

a hóhérral együtt ittam egyszer azt állította legalábbis
hogy ő ott volt hóhér

de nem emlékezett a szűcs sanyira
a hóhérok folyton részegek nem
szoktak emlékezni a nevekre

meséltem neki
a szűcs sanyiról
emlékszem a hóhér elkerekedett szemeire
a baj az hogy
hóhért mondok és szerintem
te csuklyával a fején képzeled el

akkor mégis megvan mondta a hóhér
a szűcs sanyi

mi van a szűcs sanyival
kérdeztem idegesen a hóhér a sörét bámulta
én jó hóhér vagyok
mondta végül
mindig három perc alatt megvoltam
a dologgal
az kurva jó idő

nála
a szűcs sanyinál
szúrtam közbe
több volt
folytatta a hóhér
öt perc körül valahol

lebegett
mondtam
lebegett bazmeg
mondta a hóhér

Agóts Mátyás 2006-ban született Budapesten, a Piarista Gimnázium diákja. A 46. és a 47. Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázaton arany minősítést ért el Vers kategóriában. Írásai a Pannon Tükör és az Óbudai Anziksz című folyóiratokban, illetve a Literán jelentek meg.