Vasas Tamás versei

Részletek

Írta: Vasas Tamás

az ilyesmi sem lehet különb, / mint bármi egyéb, ami csak ember, / ami csak váladék, gennyes / papír a szemétben

a félregombolt ing szubsztanciája

most úgy megteremtenék egy szubsztanciát.
hogy? a neve?
lehetne walker, vagy texas.
alkotnék neki egy szabad földet a hős utcában,
mindezt a te képedre és hasonlatosságodra, anyám.

lenne végre egy hely, ahol méltón el lehet temetni
a rágcsálókat, lehet elmélkedni a síró bálnákról, hogy végül csak kéz a kézben
ültessük a fákat
sion hegyén, amíg nyugdíjasotthonba nem kerülsz.

és ahogy hazafelé tartunk, talán abban
a pillanatban, amikor a vasmadarak
süllyedni kezdenek, még meglátsz bennem
valamit, ami több, mint a jéger meg
a sör, meg a hipó kombója, a szét,
egy félregombolt
ing zavaró látványa.

walter tiszteletes magában freudról,
miután otthagyja az elvonót
(…és anyjának képzeli…)

azért ez tényleg furcsa nekem, anyám,
az egyes osztályon minden fehérköpenyes
megváltó irodájában van egy portré arról
az osztrák neurológusról, akiről most úgy
hiszik, hogy majd egyszer csak kivezet
minket a homályból

de én akkor sem értem, hiszen olyan ez,
mintha mind attól félnénk, hogy amikor belépünk
hozzájuk, képesek volnánk netán azt gondolni,
hogy ők speciel nem is olyan jó szakemberek,
sőt, mi van, ha csak kontárok, és csak jobb az ilyesminek
elejét venni, ugye,
így a legjobb az lesz, ha eloszlatjuk
a fölösleges kételkedést a pátriárka
falra akasztott, kifejezéstelen
tekintetébe nézve, hiszen úgysem
arra fogunk figyelni ötven
percig, mert azt nem lehet,
hogy teszem azt
mit is jelent az a karkötő valójában,
meg az a tetoválás a nyakukon, vagy hogy
mára miért lakkozták pont gyöngyházszínűre
a lábkörmeiket, vagy hogy miért
sietnek annyira, minket elégeltek-e meg,
vagy csak úgy általánosságban van már

nekik is elegük, nem,
nem értem,
bárhogy is forgatom,
a lényeg itt ez az omnipotens, magasról vigyázó tekintet,
azé, aki felnyitotta szemeinket, hogy nemcsak
testi értelemben vagyunk ám állatok, de lelkünk
sincs úgy, ahogy azt évszázadokon keresztül
a pápisták képmutató, autokrata klérusa,
vagy a görögök barbári antropológiája
sulykolta belénk, egyszerűen csak
kisülések és gerjedések,
idegmozgások,
anyagtovábbítások, nyers biokémiai
folyamatok döntenek arról, hogy
a finom fosszíliák utóvillanását
töpörödött csimpánzagyunk
éppen lélekként értelmezi-e
vagy sem, anyám, holott
valójában jól tudjuk mi
azt mélyen, ott alant,
hogy az ilyesmi sem lehet különb,
mint bármi egyéb, ami csak ember,
ami csak váladék, gennyes
papír a szemétben.

és azért ez tényleg furcsa.

Vasas Tamás 1989-ben született Debrecenben. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogász szakán végzett, majd a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán szerzett teológiai diplomát. Jelenleg állambölcseleti és politikai filozófiai PHD kutató a Debreceni Egyetemen. Költő, zenész, slammer, fordító. Verseit több online és nyomtatott folyóirat közölte, többek között a Mozgó Világ, a Magyar Napló, a Tiszatáj, a Zempléni Múzsa, a Vörös Postakocsi, a Híd, a Nyitott Mondat, illetve 2020-ban jelent meg Stílusgyakorlatok a kiábrándulás nyelvtanára című verseskötete a Napkút Kiadónál.