Dóczy Bianka Anna: Erőtér

Részletek

Írta: Dóczy Bianka Anna

Beszélgetünk és nem vérzik / a nyelvem, / pedig a dolog / természeténél fogva / kikezdi

Levettem a keresztet a válladról,
súlytalanság,
de nevezhetjük szerelemnek is.

Ellenállsz,
pedig elkerülhetetlenül vezetjük
egymásba az áramot,
áthalad a bőrünkön,
izmainkon
és idegeinken
villámgyorsan a legbelsőbb
rétegekig.
Az áramsűrűség nem pusztít.

Érintetlen, félig elhalt
szövetekbe szállít érzéseket.
Beszélgetünk és nem vérzik
a nyelvem,
pedig a dolog
természeténél fogva
kikezdi a szigetelést
a lélek körül.

Úgy tartom vissza a könnyeimet
a rozsdás kapualjban,
nehogy azt hidd,
tartozom neked valamivel.

Miközben a töltésáram
mint könnyű és gyors rekeszizom,
pumpálja a levegőt tüdőmbe,
végre szótár nélkül,
szapora szívhanggal
dobogom ki magamból,
hogy az ellenünk dolgozó
közhelyek és tabuk ellenére is,
imát mondok érted.

Dóczy Bianka Anna (1997, Szlovákia). Az ELTE esztétika és irodalomtudomány szakán végzett. Jelenleg a Semmelweis Egyetem hallgatója. Versei eddig a KULTer.hu és az Irodalmi Szemle folyóiratokban jelentek meg.